A Henry Ford Kórház vizsgálatai során a 60-75 év közötti, megfelelően kezelt cukorbeteg nők hallása jobban bizonyult azokénál, akik elhanyagolták betegségüket, és ugyanolyan jónak, mint egészséges kortársaiké. A 60 év alatti betegeknél azonban a cukorbeteg nők hallása jelentősen rosszabb volt az egészségeseknél, attól függetlenül, hogy részesültek-e megfelelő kezelésben.

„Valamilyen mértékű hallásvesztés az öregedés normális része mindenkinél, de a cukorbetegeknél a folyamat gyakran felgyorsul, különösen, ha a vércukorszintet nem tartják kordában gyógyszerrel és diétával – nyilatkozta Derek J. Handzo, a kutatók egyike. – Kutatásunk nyomatékosítja a diabétesz megfelelő kezelésének fontosságát, különösen az idősebbek esetében, a halláskárosodással kapcsolatos hatása miatt.”

A hallásproblémák jele lehet, ha valaki nehezen tudja elkülöníteni a háttérzajokat, nagy csoport beszélgetéseit nyomon követni, vagy örökké fel kell hangosítania a tévét és a rádiót. Habár korábban már kutatták a cukorbaj és a hallásproblémák kapcsolatát, Handzo szerint a korábbi vizsgálatok nem foglalkoztak a vércukorszinttel, és nem dolgoztak ennyire változatos populációval.

A mostani vizsgálatban 990 beteg adatait tekintették át, akiknél 2000 és 2008 között végeztek hallásvizsgálatot a kórházban. A résztvevőket nem, kor, a cukorbetegség megléte és a kezelés szerint osztályozták, és különböző időpontokban vizsgálták átlagos hallásérzékenységüket és a beszédfelismerést.

A kutatók a férfiak hallását általánosságban sokkal rosszabbnak találták, függetlenül az életkoruktól és a cukorbetegség meglététől. „A fiatalabb férfiaknak eleve rosszabb a hallásuk, így lehetséges, hogy ez elleplezi a cukorbetegség hatásait. Eredményeink azonban újabb kutatásokat szorgalmaznak a nemek lehetséges szerepével kapcsolatban” – tette hozzá Handzo.