A G-pont Dr. Ernst Gräfenberg után kapta a nevét, aki 1950-ben elsőként írt le egy különösen érzékeny, idegvégződésekkel gazdagon ellátott, 1-2 cm átmérőjű területet a vagina belső falán, de valójában nem Gräfenberg volt az első, aki a misztikus erogén zónáról írt, mivel az indiai Káma-szútra, illetve a Jaya Mangala Gatha már a 11. században megemlítette ezt a különösen érzékeny területet.

Dr. Amichai Kilchevsky, a connecticuti Yale-New Haven Kórház urológusa és izraeli, valamint amerikai szakemberekből álló kutatócsoportja összesen 96 korábban publikált tanulmányt dolgozott fel, melyek mind a hüvelyfalon található, feltételezhetően orgazmikus területet próbálták pontosan behatárolni. „Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy valójában a G-pontként ismert anatómiai terület nem létezik” – mondta Kilchevsky.

A kutatás szerint a nők többsége hisz a G-pont létezésében, még akkor is, ha ő maga soha nem tapasztalta meg az orgazmus ezen forrását. Számos korábbi kutatás ultrahang-, vagy MRI-felvételekkel próbálta meghatározni a G-pont elhelyezkedését, illetve néhányan biopsziás vizsgálatokat is végeztek. A szövettani vizsgálatok szerint bizonyos nők hüvelyfalán, egy bizonyos területen valóban több az idegvégződés, de Kilchevsky szerint az emberi test érzékenysége nem kizárólag az idegvégződések számán múlik. A szakember úgy véli, hogy a G-pontként ismert terület valójában nem más, mint a csikló egy meghosszabbított nyúlványa.

A tanulmány részleteit a Journal of Sexual Medicine című tudományos szakfolyóiratban publikálták.