150 önbántalmazóval készített mélyinterjú, valamint 30-40 ezer internetes chat-bejegyzés alapján Patti Adler, a boulderi Colorado Egyetem szociológia professzora és Peter Adler, a Denver Egyetem szociológia- és kriminológia professzora részletes kutatást végzett az önbántalmazás témakörében.

Az önbántalmazó emberek legáltalánosabb módszerei a vágás, égetés, karmolás, hajtépés, különböző tárgyak és mérgező anyagok lenyelése, vagy bármi, ami fájdalmas, nyílt sebet okozhat. A szakemberek eredetileg úgy gondolták, hogy az ilyen destruktív viselkedés az öngyilkosság egyik előjele, mivel főként a tinédzser lányoknál tapasztalták ezt a viselkedési formát.

„Közelebbről megvizsgálva teljesen más kép rajzolódik ki arról, hogy mit tesznek az önbántalmazók” – tette hozzá Adler.

A kutatók a tanulmányt megelőzően klinikai orvosokkal és pszichológusokkal is konzultáltak az esetekről. Adler szerint, bár a múltban ez a viselkedésformát erősen megbélyegezték, manapság már csak egy megküzdési mechanizmusnak számít, nem pedig öngyilkos gesztusnak.

A tanulmány szerint ezeknek az embereknek a többsége azért okoz sérülést magának, mert egyszerűen oldja a szorongásukat a fájdalom, nyugtatóan hat rájuk. A lelki problémájukat a fájdalommal „kezelik”, ami ráadásul nem illegális, nem additív és nem is árt másoknak. „Azok számára, akik egy nehéz élethelyzetben ragadtak, ez egyfajta módszer lehet, hogy javítsanak az életükön” – tette hozzá a szakértő.

A kutatók felhívták a figyelmet, hogy számos ingyenes támogató csoport létezik az ilyen betegek segítésére, valamint más típusú, hatékony gyógyszeres kezelések is rendelkezésükre állnak.