A londoni Maudsley Kórház szakemberei metaanalízisükben 143 korábban megjelent tanulmány adatait dolgozták fel, anelyekben MRI-t alkalmaztak depressziós betegek agyának feltérképezésére. Az eredményeket 98 tanulmánnyal hasonlították össze, ahol bipoláris betegeket vizsgáltak.

Megállapításaik szerint a klinikai depresszió folyamat által érintett kiemelt fontosságú régió a homloklebeny, mely a tervezésért, döntéshozatalért, érzelmekért felelős, a törzsdúcok területe, mely a mozgásban alapvető, illetve a hippokapmpusz, mely az emlékezet szerveződésében játszik kiemelt szerepet. Az Archives of General Psychiatry oldalain közölt tanulmány megállapítja továbbá, hogy ezek a változások valószínűleg időlegesek, ugyanis a depresszióból való felépülést követően a hippokampusz visszanyeri normális térfogatát.

Az is kiderült, hogy az egypólusú depresszióban szenvedő betegek esetén a szürkeállomány nagyobb csökkenést mutat, mint bipoláris betegségben, míg ez utóbbiban főként a fehérállomány szenved zavart, tehát ahol az idegsejtek kapcsolódásai vannak jelen. Az, hogy ezek a változások mikor, és hogyan alakulnak ki, hozzásegíthet a mind depresszió folyamatának megértéséhez, mind kezeléséhez.

A leírt változások igen különbözőek a kétféle kórképben, így segítségükkel pontosabban elkülöníthetővé válhatnak, mintha csupán a meglévő klinikai tünetekre hagyatkoznának. A Dr. Matthew Kempton és munkatársai által közölt módszer jelentőségét az adja, hogy ugyan mindkét betegség depresszióval jár, azonban kezelésük merőben eltérő – az egyik csoport antidepresszánsokat kap, míg a bipoláris betegek (akiknél túlzottan feldobott és depressziós szakaszok váltják egymást) hangulatstabilizáló, például lítium-kezelésben részesülnek.

A tanulmány azt is kimutatta, hogy depresszió során a mellékvesék mérete megnő. Ez a belső elválasztású, páros mirigy termeli a kortizol stresszhormont. Egyes kutatások szerint a kortizolszint hosszantartó emelkedése okozhatja egyes agyterületek, például a hippokampusz elvékonyodását.