Az amerikai Idaho állambeli Boise 2AI Labs laboratóriumának legújabb kutatói úgy vélik, hogy a vízben való ázás hatására kialakuló ráncosodás évezredek alatt kifejlődött túlélő mechanizmus lehet. Szerintük a ráncok az esőgumi futófelületéhez hasonlóak, és azért alakultak ki, hogy nedves körülmények között jobban meg tudjuk markolni a tárgyakat. Amikor az ujjbegyeinket a nedves felületekhez szorítjuk, a ráncok vízelvezető csatornákként elvezetik a vizet, ami lehetővé teszi, hogy az ujjbegyeink nagyobb területen érintkezzenek a nedves felülettel, tehát jobb fogást találjunk rajta.

A kutatást vezető Mark Changizi a Nature News magazinnak elmondta, hogy munkatársaival 28 ráncos ujjbegy fényképét tanulmányozva feltűnt, hogy mindegyik ugyanazt a mintát mutatja: hosszú, különálló csatornák, amelyek egy az ujj hegyén lévő pontból ágaznak szét.

Az olyan ujjakon, amelyekben az idegek el vannak metszve, nem alakul ki ráncosodás, ami arra utal, hogy a jelenséget nem külső tényezők, hanem az idegrendszer szabályozza.

A hipotézis teszteléséhez azt kell majd megvizsgálni, hogy a ráncos ujjbegyű emberek valóban jobban meg tudják fogni a tárgyakat nedves körülmények között. A kutatók már el is kezdték a próbakísérleteket, és Changizi azt állítja, hogy az előzetes eredmények azt igazolják, hogy a ráncosodás valóban segít.