Ahhoz, hogy megértsük, hogy mi is vezet a hiperstimulációs szindróma kialakulásához, először azt fontos megértenünk, hogy mit jelent maga a stimulációs folyamat, és miért van rá szükség a mesterséges megtermékenyítési procedúra során.
Mi a hiperstimuláció?
„A kontrollált ováriális hiperstimuláció (COH) az asszisztált reprodukciós eljárásokhoz használt gyógyszeres kezelés következtében létrejött normális élettani állapot, melynek során nemcsak egy tüsző, és benne egy petesejt érik meg, ahogy a normál ciklusban szokásos, hanem több. Ennek célja, hogy a kezelés esélyét javítsuk azzal, hogy több megtermékenyíthető petesejtet hozunk létre. A kontrollált ováriális hiperstimuláció és a hiperstimulációs szindróma (OHSS) között a különbséget alapvetően a klinikai tünetek határozzák meg, így elkülöníthetünk enyhe, középsúlyos, vagy súlyos hiperstimulációt.
Az enyhe hiperstimuláció során, amely az esetek hozzávetőlegesen 20-30%-ában fordul elő, hasfeszülésen és diszkomfortérzésen túl egyéb tünetek nem jelentkeznek. Középsúlyos hiperstimuláció esetén hasűri folyadék jelenik meg, de ez szerencsére már sokkal ritkább, mindössze az esetek 1-5%-ában jelentkezik. A hiperstimuláció súlyos formájában pedig a mellkasban is folyadék gyülemlik fel, és mélyreható anyagcsere-változások, a vér besűrűsödése, a vese és a májfunkciók romlása következik be. Bár a súlyos hiperstimuláció igen ritka, előfordulása 1% alatti, akár végzetes következményekkel is járhat, ezért fontos, hogy el tudjuk kerülni ezt az állapotot” – tudhattuk meg Dr. Kósa Zsolt meddőségi specialistától.
Ez a veszélyes tünetegyüttes szerencsére ma már jórészt elkerülhetővé vált, azonban fontos szempont, hogy ne csak a nő egészségét védjék a szakemberek, hanem ugyanakkor a mesterséges megtermékenyítés is sikerrel járjon. Ehhez azonban arra van szükség, hogy érett petesejteket nyerjenek ki.
„Nagyon gondos körültekintéssel kell megkezdenünk a stimulációt, a folyamatos nyomonkövetés pedig elengedhetetlen. A hiperstimulációs szindróma ugyanis korai fázisában felfedezhető a stimuláció során rendszeresen végzett ultrahang- és hormonvizsgálatokkal. A különböző kezelések alkalmazásával ez az állapot kontrollálható, és a megfelelő időben alkalmazott terápiával a súlyos tünetek, szövődmények kialakulása elkerülhető” – magyarázza Dr. Vereczkey Attila meddőségi és endoszkópos specialista.
Az optimális petesejtszám
A gondos orvosi monitorozás tehát segíthet abban, hogy elkerülhetővé váljon ez a kellemetlen, sőt olykor veszélyes tünetcsoport. Azonban a legújabb kutatások arra is fényt derítettek, hogy mennyi az az optimális petesejtszám, amelyre a szakembereknek törekedniük kell annak érdekében, hogy a nő egészséges gyermeket hozzon a világra.
„Egy most publikált angol kutatás, amely során több, mint 400 ezer nő stimulált ciklusát követték nyomon, fontos támpontot jelenthet a hiperstimulációs szindróma elkerülésében, és a sikerességi arány növelésében. Ez a kutatás ugyanis rámutatott arra, hogy 15-20 közötti petesejt az az optimális sejtszám, amelynek esetén még nagy eséllyel nem lép fel hiperstimulációs szindróma, viszont így a legnagyobb az élve születés aránya. Az eredmények azt igazolták, hogy a születési arány folyamatosan nő a petesejtek számával egészen 15 petesejtig, az optimális értékek 15 és 20 petesejt között tetőzik, 20 petesejt fölött pedig egyenletes csökkenés tapasztalható” – számolt be a legújabb tudományos eredményekről Dr. Vereczkey Attila.
Bár a lombikbébi-kezelések legfontosabb mérőszáma a megszületett gyermekek aránya, de a szakemberek szerint a kockázatok és szövődmények minimalizálása is fontos szempont. Emiatt a modern szakmai szemlélet szerint az intézmények szakmai programjukban törekednek a hiperstimulációs szindróma mentes klinikák megteremtésére. A két szakember szerint a jövendőbeli édesanyák egészségének védelme érdekében a meddőségi klinikák biztonságosabbá tétele szintén elengedhetetlen szempont.