Christine Berg, az Egyesült Államok Országos Egészségügyi Intézeteinek (NHI) kutatója és csapata mintegy 70 ezer nőt vont be tanulmányába, akiknek egyik fele 1993 és 2001 között évente vett részt vér- és ultrahangos vizsgálattal végzett petefészekrák-szűrésen, míg másik felük nem részesült a vizsgálatokban.

A résztvevők 2010-ig tartó nyomon követése során a rendszeres szűrővizsgálatok ellenére mindkét csoportban a nők több mint háromnegyedénél 3-as vagy 4-es stádiumban diagnosztizálták az időközben kialakult petefészekrákot. A két csoportban hasonlóan alakult a daganat miatti halálozás aránya is: a szűrésen részt vett daganatos betegek 55,6%-a, a többieknek pedig 56,8%-a halt meg.

„Tudjuk, hogy amikor a petefészekrákot 1-es stádiumban megállapítják, akkor 5 éves túlélési esélye 85-90 százalék. A kérdés az, hogy azonosítható-e egy általában 3-as vagy 4-es stádiumban diagnosztizálható rák eléggé korán ahhoz, hogy be lehessen avatkozni?” – vetette fel Berg, az eredményeket a Journal of the American Medical Association (JAMA) című orvosi folyóiratban bemutató tanulmány szerzője.

Korábbi tanulmányok hasonló eredményre jutottak a petefészekrákkal kapcsolatban. Májusban a Journal of Clinical Oncology című szakfolyóiratban írták ausztrál kutatók, hogy a tünetek megjelenése után gyorsabban diagnosztizált és kezelt petefészekrákos nők túlélése nem volt jobb, mint azoké, akiknél később kezdődött a terápia.

Azoknak a nőknek volt hosszabb a túlélési ideje, akiknél a tünetek jelentkezése előtt, rutinvizsgálat során diagnosztizálták a petefészekrákot: átlagosan négy év a másik csoport három évéhez képest. A kutatók úgy vélik, ha a petefészek rákja már eléggé előrehaladott ahhoz, hogy tüneteket okozzon, akkor lehetséges, hogy a kezelés már kevéssé javítja a páciensek többségénél a túlélést.