Amikor szívinfarktust szenved el valaki, az oxigénhiányos állapot következtében elhal a szív sejtjeinek egy része, például olyan idegsejtek, amelyek a szív összehúzódásaiban vesznek részt, biztosítják a szívdobbanás alatt aktív sejtek szinkronitását, lehetővé téve a vér megfelelő ütemű pumpálását.

Az elhalt részek újraélesztését segíti a Brown Egyetem kutatóinak indiai munkatársaikkal közösen kifejlesztett új módszere. Laboratóriumban nanotechnológiai eljárással szén nanoszálakból és egy orvosi célra engedélyezett, biológiailag lebomló polimerből szintetikus vázat hoztak létre, amire idegsejteket és szívizomsejteket, úgynevezett kardiomiocitákat juttattak.

Az így elkészült 22 milliméter hosszú és 15 mikrométer vastagságú hálót egy üveg felületre fektették, és megfigyelték, hogy a rájuttatott kardiomiociták miként képesek benépesíteni. Összehasonlításként üres polimer felületre is vittek fel szívsejteket, és négy óra múlva, majd öt nap múlva ellenőrizték a sejtek számát. A tesztek során kiderült, hogy a nanotapaszon lévő természetes szívszövet sejtsűrűsége hatszor nagyobb lett, mint a kontrollfelületen tenyésztett szívszöveté, az idegsejtek sűrűsége pedig a duplája.

A szén nanoszál előnye, hogy kitűnően vezeti az elektronokat, ezáltal egyfajta elektromos összeköttetést hoz létre, így stabilizálhatja a szív összehúzódásainak ütemét.

Az Acta Biomaterialia című szakfolyóiratban ismertetett tanulmány szerzői úgy vélik: az új nanotapasz segítségével arra serkenthetik a szívroham következtében elhalt szöveteket, hogy regenerálódjanak.