„Az önvagdosásnál sokkal komolyabb problémával állunk szemben – nyilatkozta Dr. William Shiels, az ohiói Columbus Országos Gyermekkórházának radiológusa. – Egy 16 centiméteres gemkapocs bőr alá szúrásához, főleg mindkét kar esetében, sokkal nagyob elszántságra van szükség, mint a vagdosáshoz.”
Shiels szerint a bőrbe szurkált tárgyakat csak nagyon kevés orvos veszi észre, amihez az is hozzájárul, hogy ez a fajta öncsonkítási módszer meglehetősen ritka. A szakember és kollégái a saját praxisukban észlelt esetek kapcsán kezdtek el vizsgálódni. Hogy jobban megértsék a jelenséget, összesen 600 olyan gyermek egészségügyi adatait vizsgálták meg, akiknek mind valamilyen idegen anyagot kellett eltávolítani a szervezetéből.
A Pediatrics című szaklapban közölt eredmények szerint a 2005 és 2008 között regisztrált 11 páciensnél összesen 21 esetet találtak, amikor a beteg szándékosan szúrta magába az eltávolított tárgyat. Mindegyik beteg 14 és 18 év közötti tinédzser volt (a legtöbbjük lány), akik azért kerültek kórházba, mert a bőrükbe szúrt tárgy okozta seb elfertőződött. Leggyakrabban gemkapcsokat és ceruzahegyet szúrtak a bőrük alá, általában a karjukba.
Egy esetben az orvosok összesen 35 tárgyat távolítottak el egy tinédzser testéből, köztük egy zsírkrétát és egy körömlakkecsetet is, egy másik beteg pedig üvegdarabokat döfött a nyakába. Mindegyik páciens bipoláris zavarban szenvedett, illetve poszttraumás stressz zavar, depresszió, illetve borderline személyiségzavar [0] vagy figyelemhiányos hiperaktivitás is előfordult náluk. Tízet közülük pszichiátriai intézetben kezeltek.
„Ebben is különbözik ez az öncsonkítási módszer másoktól: sokkal súlyosabb pszichiátriai betegségekkel jár együtt és az esetek 90 százalékában öngyilkosságra való hajlam is kíséri” – nyilatkozta Dr. Shiels.
Az öncsonkítás leggyakoribb formái a vagdosás és az égetés, ezek 4-30 százalékban fordulnak elő azok körében, akik rendszeres öncsonkító tevékenységet végeznek. A fizikai fájdalom sokak szerint segíthet enyhíteni a betegek lelki fájdalmát, ezért a szakértők nem tekintik öngyilkossági kísérletnek az öncsonkítást. „Az öncsonkító viselkedést követően a betegek általában megkönnyebbülnek, és jobban érzik magukat, a tárgyak bőr alá szurkálását azonban nem követi megkönnyebbülés, így sokkal veszélyesebb, mint a többi hasonló kórkép” – nyilatkozta Nancy Heath, a McGill Egyetem professzora.