A Twente Egyetem pszichológusai önkéntesekkel vizet itattak: az egyik csoporttal háromnegyed litert, a másikkal jóval kevesebbet. 40 perc múlva, amikorra a víz a húgyhólyagba ért, rövid és hosszabb távú előnyök mérlegelése elé állították őket, egyebek közt azt kérdezték tőlük, hogy inkább 10 fontot (3 ezer forintot) szeretnének kapni már másnap, vagy 30-at öt hét múlva.

A több vizet ivók közül többen választották a későbbi, ám háromszoros összeget – a kutatók szerint azért, mert vizelési kényszer esetén az agy azonnal visszafogottságot parancsol minden területnek, és az emberek „visszatartják” a fontos, vagy a pénzügyeiket érintő döntéseiket, ami azután megalapozottabb elhatározást eredményez.

A hólyagfeszültséget ugyanaz az az agyterület ellenőrzi, amely a vágy és a jutalom érzelmeit aktiválja. A Psychological Science című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzői arra jutottak, hogy elég pusztán a vizeléssel kapcsolatos szavakra gondolni ahhoz, hogy kiváltódjon ugyanez a hatás. Észrevételeik ellentmondanak korábbi vizsgálatoknak, melyek szerint az, aki visszafogni kényszerül vizelését, nehezebben uralkodik magán más vonatkozásokban.

Mirjam Tuk, a holland kutatás vezetője szerint az agy önkontroll jelei nem konkrét tevékenységekhez kapcsolódnak, és a hólyagfeszültség révén akaratlanul általános „fékezést” parancsolnak.