A premenstruációs szindróma (PMS [0]) és a premenstruációs diszfóriás zavar (PMDD [0]) a menstruáció előtti hétben jelentkezik: mindkettő hangulatingadozással, kimerültséggel, alvás- és evészavarokkal, felfúvódással és a mell érzékenységével járhat, a fő különbség közöttük azonban az, hogy a PMDD lelki tünetei – ingerlékenység, idegesség, depresszió – jóval súlyosabbak lehetnek.

Hogy pontosan megfejtse a PMDD okát, Andrea Rapkin, a Kaliforniai Egyetem kutató munkatársa PET (pozitronemissziós tomográf) segítségével vizsgálta 12 olyan nő agyát, akik érintett a probléma, és 12 olyanét, akiket nem. A menstruációs ciklus különböző fázisaiban készített felvételek előtt vért vettek tőlük, és tüneteik súlyosságát is értékelniük kellett.

Az eredmények szerint a premenstruációs diszfóriás zavar kialakulásáért nem közvetlenül a hormonok felelősek: a progeszteron szintjének változásai minden nőnél hasonlóak voltak. Ugyanakkor a PMDD-ben szenvedő nők kisagya fokozott aktivitást fejtett ki a ciklus végén, azaz a luteális fázisban, amikor az ovuláció után a sárgatest progeszteront termel. Rapkin azt is felfedezte, hogy minél nagyobb mértékű az aktivitás, annál erősebbek a tünetek.

A jelenség összefügg a GABA (gamma-amino-vajsav) nevű, gátló hatású ingerületátvivő anyag működésével, amely segíti a stressz csökkentését: a premenstruációs diszfóriás zavarral élő nőknél a progeszteron gátolja a GABA-receptorok megfelelő működését.

Suzanne Abraham, a sydney-i Keleti Parti Királyi Kórház nőgyógyásza szerint korábban nem nagyon foglalkoztak komolyan a PMDD-vel, de ez az új kutatás rávilágított, hogy a probléma „mérhető és valós”.