A csokoládéfüggőség motiváló erejének vizsgálatához Robyn Vast ausztrál pszichológus 110 önkéntes segítségével, akiket három csoportba osztotta. Mindegyikük kapott egy csomag csokoládét, amit egy hétig maguknál kellet tartaniuk anélkül, hogy beleennének az édességbe.

Az első csoport tagjainak semmiféle instrukciót nem adtak, végül 43%-uk teljesen ellen tudott állni a kísértésnek. A második csoportnak megtanítottak egy módszert, amivel a csokoládé utáni sóvárgást kontrollálni tudták. Egy hét elteltével 56%-uk nem nyúlt a csokoládéhoz. A harmadik csoport tagjait arra bátorították, hogy fogadják el a kísértést – közülük végül 81% képes volt ellenállni a csokoládénak.

„Ha nem harcolunk tovább valami ellen, hanem elfogadjuk azt, akkor az elveszíti befolyását és hatalmát az életünk felett” – idézi Vast szavait a Sydney Morning Herald. Szerinte a vágyakozás jelensége hasonlatos a viszketéshez: látszólag a semmiből jön hirtelen, és amikor ránk tör, teljes figyelmet kíván. „Arra jöttem rá, hogy ha a csokoládé utáni vágyakozást pusztán emberi viselkedésként éljük meg, egy olyan dologként, ami történek velünk, azzal elvesszük a függőség élét, és lekerül rólunk a nyomás.”