A kanadai McGill Egyetem kutatói az emberi tájékozódóképesség jellemzőit rendszerezték. A térbeli tájékozódásunkat segítő egyik navigációs stratégia a jellegzetes tereptárgyakon alapszik, ezek alapján készít az agyunk kognitív térképet a helyzetünkről. A másik navigációs módszer az inger-válasz stratégia. Ezekben az esetekben a megszokott útvonalakon rögzült módon, afféle automata vezérléssel közlekedünk. Ez a megoldás hasonlít a legjobban a műholdas navigációs eszközök használatra.

A kanadai kutatók vizsgálatai azt mutatták, hogy a fiatalabbak sokkal inkább az előbbi stratégiát alkalmazták, amikor egy virtuális labirintusban kellett mozogniuk, míg az idősebbek az utóbbit részesítették előnyben. A kísérletek során rögzített fMRI-képek a résztvevők agyáról kimutatták, hogy a fiatalabbak által preferált módszer esetében a hippocampusban, azaz a tájékozódásért és emlékezetért felelős agyterületben megnövekedett aktivitás tapasztalható.

A kutatók szerint a GPS-szerű tájékozódás és ebből következően a GPS-re épülő tájékozódás is azzal a kockázattal jár, hogy a hippocampus idővel sorvadásnak indulhat. Ez a kanadai szakemberek szerint ezt azért is fontos tudni, mivel a memóriazavarokakl járó betegségek, mint amilyen az Alzheimer-kór is, elsőként a hippocampust érintik.