Korábbi tanulmányok is utaltak már a napfény és a D-vitamin, valamint a szklerózis multiplex előfordulása közti összefüggésre, amit egy ausztrál szakemberek megerősítettek 216 olyan felnőtt követésével, akiknél az SM első tünetei 2003 és 2006 között jelentek meg.

A vizsgálatban szerepelt egy négyszáz fős kontrollcsoport is, akik tagjai Ausztrália ugyanazon régióiban éltek, ám az SM tünetei náluk nem jelentkeztek. A kutatók mérték a résztvevők vérében a D-vitamin szintjét, és kikérdezték őket arról, hogy mennyit tartózkodnak a napon, illetve életük korábbi éveit hol töltötték. Mindezek alapján megbecsülték, hogy a résztvevők mennyi ibolyántúli (UV) sugárzásnak voltak kitéve.

Az adatok összehasonlításából kiderült, hogy a szklerózis multiplex tüneteit mutató csoport tagjai átlagosan jóval kevesebb időt töltöttek a napon, D-vitamin szintjük pedig 5-10 százalékkal alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportba tartozóké – írják a kutatók a Neurology című szakfolyóiratban ismertetett tanulmányukban.

A szklerózis multiplex a központi idegrendszer autoimmun, gyulladásos állapota, amely világszerte több mint 1 millió embert érint. A krónikus betegség általában fiatal felnőttkorban jelentkezik, és az idegszálakat körülvevő védőburok, az úgynevezett mielinhüvely károsodásával jár, aminek következtében izomgyengeség, egyensúly-, mozgás- és látászavar léphet fel.