A beteget gyakran a legközelebbi családtagja, barátai küldik el az orvoshoz tartós, csúnya köhögés miatt. A kevésbé szerencsés COPD-s betegek alig köhögnek; náluk a betegség alattomosan, szinte tünetmentesen fejlődik akár 20-25 éven keresztül, és gyakran csak akkor fordulnak orvoshoz, ha már a mindennapi tevékenységek elvégzésében akadályozza őket a minimális terhelésre is fellépő nehézlégzés. Olyan ez, mintha a COPD-s betegek tüdeje 3-4-szer olyan gyorsan öregedne, mint a nemdohányzóké.

A jelenlegi ismereteink szerint gyógyíthatatlan betegség legfőbb oka a dohányfüst belélegzése. A COPD-s betegek 90%-a a jelenleg is aktív vagy a már leszokott dohányosok közül kerül ki – hangsúlyozza dr. Mucsi János, tüdőgyógyász, a Szövetség a Dohányzás Visszaszorításáért elnöke a november 17-ei COPD Világnap kapcsán.

A betegek életét a leginkább a hirtelen fellépő állapotromlás, a rettegett exacerbáció, más néven tüdőroham keseríti meg. Ilyenkor a köhögés felerősödik, a köpet mennyisége megnő, gyakran sárgás-zöldessé, gennyessé válik. A hörgők gyulladása miatt a légutak beszűkülnek, a beteg nem jut elég levegőhöz, és gyakran már nyugalomban is fullad.

Mint a COPD Rejtett Mélységei című felmérés egyértelműen rámutatott, ilyenkor a betegek gyakran érzik úgy, hogy közel a vég, mindjárt megfulladnak. Az egyik tüdőrohamot követheti egy újabb, tovább rontva a beteg állapotát. Ha a tüdőroham olyan súlyos, hogy a beteg emiatt kórházi ellátásra szorul, akkor kisebb az esélye a túlélésre, mintha szívroham miatt szállították volna be a kórházba – emeli ki Váci Sándor, a Légúti Betegek Országos Egyesületének elnöke.

A betegség akár 15-20 évvel az első tünetek megjelenése előtt felismerhető egy egyszerű, gyors és fájdalmatlan méréssel, a légzésfunkciós vizsgálattal. A korai felismerés mellett a tüdőrohamok megelőzése, illetve a kezelés időben való elkezdése jelentik a COPD-s betegekkel foglalkozó orvosok legfontosabb céljait.