Tervezett szívműtét előtt az idős betegeknél az orvosoknak mérlegelniük kell, hogy milyen a várható eredmény és a beavatkozással járó kockázat aránya: operáció csak akkor jöhet szóba, ha az előnyei felülmúlják a veszélyeit. Kanadában ehhez részletes, műszeres vizsgálatokat végeznek, amelyek azonban időigényesek és költségesek. Nem ritka, hogy a műtét előtti vizsgálatok tovább tartanak, mint az operáció és az utókezelés együtt.

Jonathan Afilalo és munkacsoportja azt vizsgálta, hogy a leggyakoribb időskori szívműtétek előtt az egyik legegyszerűbb terhelési próba, a gyaloglás önmagában mennyire alkalmas az operáció kockázatának fölmérésére. A kutatók 131 idős beteg sorsát követték a műtét szükségességének eldöntésétől az operáció utáni hazamenetel időszakáig. A betegek átlagos életkora 76 év volt, de valamennyien idősebbek voltak hetven évesnél.

A betegek teherbírását úgy vizsgálták, hogy megmérték, öt perc alatt hány métert tettek meg a kórházi folyosón, saját, megszokott tempójukban gyalogolva. Lassúnak azt vették, akinek öt méter megtételére hat másodpercnél több időre volt szüksége. A betegek 46 százaléka ment lassan a műtét előtt, ezek többsége nő volt és cukorbeteg.

Az eredmények azt mutatták, hogy az egyszerű, műtét előtti mérés érzékenyen jelezte a szívműtétre váró betegek operáció utáni életkilátásait.