A családtag elvesztését, az életfeltételek (lakás, ingóságok) megsemmisülését stressz, gyakran depresszió és mély letargia kíséri – tette hozzá, megjegyezve, hogy nem ritkán még öngyilkossági gondolatok is előbukkannak a súlyos lelki trauma hatására.

Devecserben, Kolontáron is sokan mondogatják: itt nem lehet és nem is akarnak tovább élni, az eddigi életüknek vége, valahol talán újra lehet kezdeni. Mások viszont – főleg az idősebbek – csendben sírdogálnak, s azt mondogatják, hogy ők már nem mennek sehová. Közülük többen ki is jelentik: itt akarnak meghalni – mondta el a szakember.

A tartós stressz nyomán beszűkül a tudat, és csak a kudarcot, a semmit érzékeli, miközben a múlt megszépül, a jövő azonban elérhetetlen távlatokba kerül a lelki kárt szenvedettek tudatában. Ugyanakkor működik az emberekben az életösztön is, a küzdelem a kétségbeesés, a kilátástalanság ellen – mondta a szakember, megjegyezve, hogy a krízisintervenció, azaz a lélek válságos állapotának kezelése, a beavatkozás, a segítségnyújtás lehet a megoldás.

Mint mondta: katasztrófa sújtotta területeken mindig pszichológusok, pszichiáterek, szociológusok és családsegítők csapata segíti a bajbajutottakat. Egyéni és csoportos elbeszélgetések, vagy éppen családi megbeszélések során az események átértékelése, a lehetőségek mérlegelése a fő témakör.

Szavai szerint a segítő szakemberrel „végig lehet járni gondolatban azokat az utakat, megoldásokat, amelyek a krízishelyzetből kivezethetnek”. A lehetőségek felvázolásával felcsillan a remény, s ki lehet alakítani lassanként a jövőt. Resch Mária szerint fontos azonban, hogy mielőbb eljusson a segítség, ugyanis a tragédiát átélt emberek egyedül nem nagyon tudják elképzelni a jövőt, meglátni a kiutat. Azért is tesznek sokan olyan kijelentéseket, hogy „itt nem lehet élni, innét el kell menni, ez halott vidék”, és hasonlókat. Ilyenkor még csak a drámai események „zakatolnak a fejekben”, folyton azok törnek elő és nem engedik „előbújni a jövő képzetét” – fogalmazott a pszichiáter.

Családi tragédiák esetében fontos az együtt gondolkodás, az egymásra támaszkodás, a segítés előhívása, de – mint mondta – hasonlóan „működnek” az érzések egy adott csoportban is: ugyanaz a baj ért bennünket, egyforma a sorsunk, s együtt kell kilábalnunk belőle. A pszichiáter, a terapeuta a pozitív érzések előhozatalával összetarthatja és előrelendítheti a mély letargiából egy közösség, csoport tagjait – mondta Resch Mária.

Hasonlóan nyilatkozott a napokban az MTI-nek Hegedüs Zsuzsa szociológus, a miniszterelnök főtanácsadója, aki azt mondta, hogy lelkileg rendkívül megviseli a károsultakat a tragédia és legalább annyira rászorulnak a pszichikai segítségre, mint az anyagiakra, ezért pszichológusokra is szükségük van és lesz is még jó ideig.