Lan Zhou és munkatársai a szakértők szerint valósággal fejre állítják az eddigi orvosi ismeretet és gyakorlatot a kóros folyamatnak tartott gyulladással kapcsolatban.

A clevelandi kutatók kísérleteik során sebet ejtettek kísérleti egerek végtagjain, és azt követően figyelték a szövetekben elinduló eseményeket.

Az egerek egy része egészséges, ép és egészséges volt, náluk az izomsérülés helyén gyulladás kezdődött, amely bármilyen emlős állat esetén azonnal elindul. A többi állat genetikai úton kitenyésztett volt, akiknél az ép állatokra jellemző gyulladás a külső károsító hatásra nem jelent meg.

A kutatók megfigyelték, hogy a sérülés hatására a gyulladásos sejtekben fokozódott az inzulinszerű növekedési faktor, az IGF-1 keletkezése, ami kifejezetten javítja az izomszövet állapotának helyreállását. Azon állatoknál azonban, amelyekben a genetikai károsítás miatt ez a gyulladás nem következett be, az izomsejtek gyógyulását sem észlelték.

„A sebek gyógyulásához jól ellenőrzött mértékű gyulladásra van szükség, amely nem túlságosan sok, de nem is kevés – hangsúlyozta Gerald Weissmann, a tanulmányt közlő FASEB Journal című folyóirat főszerkesztője. – Régóta ismert, hogy bizonyos erélyes gyulladáscsökkentő gyógyszerek, mint például a kortizon, lassítják a sebgyógyulást. Ez a tanulmány még nem magyarázza meg a jelenséget, de világosan mutatja, hogy az inzulinszerű növekedési faktor, az IGF-1 és a gyulladásos sejtek által termelt egyéb anyagok gyorsítják a sebszövet gyógyulását.”