Dr. Bentley J. Bobrow és az Arizonai Sürgősségi és Traumatológiai Intézet dolgozói a nem egészségügyi személyzet részvételével zajló újraélesztések hatásfokát tanulmányozták. Az Arizonában 2005 és 2009 között 4415 kórházon kívül történt szívleállás során 2900-an nem részesültek laikusok által végzett reanimácóban, közel hétszáznál komplett újraélesztést hajtottak végre, míg 849 alkalmaztak szívkompressziót.

A szívmasszázson átesettek között 13,3 százalék volt a túlélési arány, míg a szokványosnál 7,8 százalék – ez mintegy 60 százalékos különbség. Viszont amennyiben megvárták az egészségügyi személyzet helyszínre érkezését, csupán 5,2 százalék volt a túlélés.

A szakértők szerint a kötelező elsősegélynyújtásban mellkaskompresszió könnyebben elsajátítható, mint a szájból-orrba, vagy szájból-szájba történő lélegeztetés, ráadásul a szemtanúk inkább hajlandóak megadni a segítséget, ha elhagyhatják a lélegeztetést.

A csak kompressziós újraélesztést az Egyesült Államokban a tömegkommunikációs eszközök intenzíven támogatják, ennek következtében míg 2005-ben csak 28 százalék volt a szemtanúk által történő beavatkozási arány, addig 2009-re ez 40 százalékra emelkedett. Azért is fontos ez, mivel a professzionális egészségügyi személyzet az eredményes segítségnyújtáshoz általában már túl későn ér a helyszínre.