Évtizedekkel ezelőtt, amikor a nagy távolságokat felölelő légiközlekedés mindennapossá vált, egyre gyakrabban fordult elő, hogy a leszálláskor alsó végtagi visszérgyulladással szállítottak le utasokat a gépről. Az orvosi szakirodalomba ekkor került be a "turistaosztály szindróma" fogalma: a sűrű széksorokba beszorított utasok közül sokan szinte meg sem mozdulnak, hanem órákig ülnek egy helyben, ez pedig mélyvénás trombózishoz vezethet.

A helyzetet tovább rontja, hogy a repülőgépen olyan száraz levegőben tölti az utasok az időt, mintha a sivatagban volnának, ezért ha nem fogyasztanak folyamatosan sok folyadékot – lehetőleg vizet –, szervezetük kiszárad. A fedélzeten felszolgált, alkoholt tartalmazó italok szintén szárítanak.

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 2001-ben tudományos programot indított a veszély felmérésére és a megelőzés kidolgozására. A WRIGHT program 2007-ben befejeződött, de több szakértő mindmáig hangsúlyozza, hogy az eredmények nem jutottak be kellőképpen a köztudatba.

A vizsgálat igazolta, hogy négy órányi mozdulatlan ülés megduplázza a mélyvénás trombózis kockázatát. Az abszolút kockázat önmagában nem nagy: minden 6000 utasból egyet érint, de ha az utazó milliókra gondolunk, a szám így sem kevés.

Néhány éve egy angliai felmérés megállapította: mivel a számítógép előtt ülők is gyakran úgy dolgoznak, hogy órákig föl sem állnak – még az ételt-italt is maguk elé készítik, hogy mozdulniuk se kelljen –, a mélyvénás trombózis veszélye nem csak a távolra utazókra vonatkozik.

A vérrögképződés és az embólia veszélye a túlsúlyosakra fokozottan érvényes, és ugyancsak növeli a kockázatot a fogamzásgátló tabletták szedése.