Közel 49 ezer, 1973 és 1982 között öngyilkossági kísérlet miatt kórházba került páciens adatait követte nyomon Bo Runeson, a stockholmi Karolinska Intézet pszichiátria professzora munkatársaival. A sikertelen kísérlet utáni 21-31 éven belül a vizsgált személyek 12 százaléka halt meg öngyilkosság következtében.

A legtöbben gyógyszerrel próbáltak véget vetni életüknek, és mint kiderült, ők voltak legkevésbé hajlamosak újra próbálkozni. Az újabb, sikeres öngyilkosság veszélye leginkább azoknál állt fenn, akik korábban drasztikusabb módszerrel: akasztással, gázmérgezéssel, ugrással, lőfegyverrel vagy robbanóanyaggal, illetve vízbe fulladással próbálkoztak. Az önakasztással kísérletezők közül több mint 85 százalék próbálkozott újra a kísérletet követő egy éven belül.

A gyógyszerhez hasonlóan alacsony kockázatúnak bizonyultak más öngyilkossági módok, például az erek felvágása.

Az öngyilkosságot megkíséreltek kezelésekor több faktort is figyelembe vesznek annak meghatározásához, hogy fennáll-e az újabb próbálkozás esélye, ilyen például az, hogy a beteg veszélyt jelent-e önmagára, van-e öngyilkossági terve vagy pszichiátriai zavara. Az öngyilkosság módja egy újabb ilyen tényezőt jelent.

Keith Hawton, az oxfordi Warneford Kórház pszichiátria professzora szerint az eredmények fontosak az értékelésnél és a betegek nyomon követésénél. „Bár az önkárosítás halálosabb formái jelzik az öngyilkosság nagyobb kockázatát, sosem feledhetjük a tényt, hogy az önkárosító magatartás önmagában a legfontosabb jele az öngyilkos hajlamnak.”