Kutatók több mint 80 ezer, élődonoros szervátültetéshez vesét adományozó amerikai donor egészségét kísérték figyelemmel az operációt követő 12 évben 1994-től. A donorok általában valamelyik rokonuknak adományozták egyik veséjüket. Adataikat kilenc ezer, szervet nem adományozó emberével vetették össze, akik a kormány egy egészségügyi felmérésében vettek részt.

„A műtét miatti halálozás nem nőtt a 15 éves periódus (1994-2009) alatt, a műtéti technikákban és a donorválasztásban lezajlott változások ellenére sem” – jelentette ki Dorry Segev, a baltimore-i Johns Hopkins Orvosegyetem kutatója, aki kollégáival az Amerikai Orvosszövetség folyóiratában jelentette meg a tanulmányt.

A jelentés szerint a veseátültetést követő 90 napban hajszálnyival nagyobb volt a halálozás kockázata a donorok számára: ez alatt az időszak alatt 25 donor hunyt el. Azt követően azonban vagy egy szinten volt a nem-donorokéval, vagy éppenséggel alacsonyabb lett a halálozás aránya.

Az operációt követő egy éven belül a férfi donorok körében statisztikailag magasabb halálozási arányt mutattak ki a kutatók. Egyúttal az is kiderült, hogy az afroamerikaiak és a spanyol ajkúak körében szintén nagyobb arányúnak mutatkozott a halálozás, mint a fehéreknél.

Az Egyesült Államokban az évente végrehajtott 17 ezer átültetéshez több mint 6000 esetben élő donor adja az életfontosságú szervet. Segev a tanulmányban hangsúlyozta, hogy eredményeik alapján ezeket az életeket nem a donorok életének kockáztatásával mentik meg. „Megmutattuk, hogy a vesedonáció biztonságos, és hosszú távon nem növeli jelentősen a halálozást” – szögezte le a tudós.