Az Egyesült Államok véradó központjai három éve nem adnak ki női vérből készített plazmát a kórházaknak, ugyanis a terhesség során keletkezett ellenanyagok, amelyek a szülés után is a vérben maradnak – annál nagyobb mennyiségben, minél többször volt terhes a véradó – súlyos tüdőkárosodást okozhatnak a vért kapó betegeknél. Ugyan ez ritka jelenség: minden 3000 vérátömlesztésből csak egy esetben fordul elő, de az egészségügyi hatóságok ezt is szerették volna elkerülni.

Most egy vizsgálat kapcsán fény derült arra, hogy bizonyos esetekben mégis előnyösebb lehet a nő donortól származó vér, mint a férfiaktól levett.

Mark Stafford-Smith és munkatársai 1069 műtét adatait dolgozták fel még abból az időszakból, amikor operáció során még a női vérből származó plazmát is beadták a műtőasztalra kerülő betegeknek, hogy kiderítsék, rosszabbul végződtek-e azok a beavatkozások, ahol a becsepegtetett vérplazma nőnemű véradótól származott.

A szívműtétek biztonságát úgy értékelték, hogy minden, férfi véradótól származó készítmény alkalmazásával végzett operáció eredményét olyan, hasonló műtét adataival szembesítették, ahol a páciens női véradótól levett vért kapott.

Úgy találták, hogy a tüdőkárosodás valójában csak fele olyan gyakori volt a nők véréből létrehozott készítmények alkalmazása esetén, mint  férfiak által adott vér használatakor. A szívműtétek utáni első hónap halálozása női vérplazma beadásakor kilenc százalék volt, a férfi vérplazma alkalmazása során 16,4 százalék.

A hosszútávú műtéti túlélés szempontjából a két csoport között nem volt értékelhető különbség.

A korábbi véleménnyel ellenkező eredményű tanulmány élénk vitát váltott ki a szakértők körében. Hangsúlyozzák, hogy ez a vizsgálat csak szívműtétekre vonatkozott, melyek csupán egy csoportját jelentik azoknak a súlyos beavatkozásoknak, amikor valamilyen vérkészítmény adására van szükség.