Svájci, kaliforniai és spanyol kutatók három éven át tartó vizsgálatukban az autóközlekedésből származó levegőszennyezés érkárosító hatását figyelték meg. Olyan felnőtteket vizsgáltak félévenként, akik vagy az autópályához közel, legfeljebb száz méterre laktak, vagy a közlekedéstől távol, jó levegőjű környezetben éltek.

Howard Hodis és munkatársai a nyaki verőerek ultrahangos vizsgálatával mérték fel az erek állapotát, az eseteleges érelmeszesedés mértékét. Azt találták, hogy az autópályák közelében élők nyaki verőerei évente átlagosan 5,5 mikrométerrel lettek vastagabbak, ami kétszer nagyobb mértékű érszűkületet jelent, mint a tiszta levegőn élőké.

Azt is kimutatták, hogy az autópályákhoz közel eső területeken a motorfüstből eredő, mikroszkóposan apró méretű szennyeződés öt-tízszer több, mint az utaktól távol.

A munkacsoport egyik tagja, Michael Jerrett szerint „először sikerült kimutatni, hogy a légszennyeződés gyorsítja az érelmeszesedés folyamatát, mely a modern társadalmakban minden második ember haláláért felelős, és igen gyorsan mind több embert pusztít el az iparosodó ázsiai és latin-amerikai országokban is”.

A munkát folytatják amerikai egyetemisták és gyerekek folyamatos megfigyelésével.