Judith Stacey, a New York-i Egyetem szociológusa és Timothy Biblarz, a Los Angeles-i Dél-Kaliforniai Egyetem kutatója arra a következtetésre jutott, hogy semmilyen kutatási eredmény nem támasztja alá azt a széles körben vallott nézetet, miszerint a szülők neme fontos a gyerek jólétéhez.
A két kutató 81 családtanulmányt hasonlított össze, amelyek a heteroszexuális szülők mellett homoszexuális és leszbikus párkapcsolatokat is górcső alá vettek. Kimutatták, hogy a legfontosabb tényezőket tekintetve az azonos nemű szülők gyerekei is jól teljesítenek, és az esetek többségében nem lehet megállapítani, hogy nem hagyományos családi környezetben nevelkednek. Ugyanolyan az önbecsülésük, az iskolai teljesítményük, és ugyanolyan jól beilleszkednek, mint társaik.
Stacey és Biblarz a szülők nevelési stílusait összevetve azt a következtetést is megkockáztatta, hogy két nő mintha nagyobb odafigyeléssel nevelné gyerekét, mint egy heteroszexuális pár. Szerintük ez lehet a helyzet két férfi esetében is, bár ezt még nem támasztják alá kutatási adatok.
A tanulmányt közlő Journal of Marriage and Family című szaklap három olyan kutató véleményét is lehozta, akik támadják a két szociológus kutatásának szemszögét.
Lisa Strohschein, a kanadai Alberta Egyetem szakértője szerint az amerikai szerzők több változó közül próbálják meg kiszakítani a szülők nemének hatását, és nem veszik figyelembe a különböző családtípusok jelentette hátteret.
Kyle Pruett, aki a Yale Egyetem gyerektanulmányi központjának pszichiátriaprofesszora, megalapozatlannak látja a szülők nemével kapcsolatos következtetéseket. A szülő-gyerek összetett viszonyból szerinte nem lehet kiemelni a szülők nemének hatását.
Michael Lamb, az angliai Cambridge Egyetem pszichológiaprofesszora úgy reagált a tanulmányra: a legfrissebb kutatások arról győzték meg, hogy egy személy neméből egyáltalán nem következik, mennyire lesz jó szülő. Szerinte nem kérdéses, hogy a gyerekeknek az egészséges alkalmazkodóképesség elsajátításához nincs szükségük arra, hogy férfi és nő is nevelje őket.