A nyelvek dallama és ritmusa különbözik, és ez rögződik magzati korban – állapította meg Kathleen Wermke, a würzburgi orvosi egyetem kutatója és csapata. Az újszülöttek pontosan azokat a dallammintákat részesítik előnyben, amelyek anyanyelvük jellegzetességei – írták a kutatók a Current Biology című folyóiratban.

A vizsgált három-öt napos csecsemők egy része Németországból, másik része Franciaországból származott. A babák sírását mikrofonok vették fel, majd később számítógép elemezte a frekvenciaspektrumokat, a dallamkontúrt és a maximális hangmagasságot. A német csecsemők sírásának dallama gyakrabban kezdődött tetőponton, majd a vége felé elhalt. A francia babák sírására ezzel szemben inkább az emelkedő dallamív volt jellemző, amelynek a végére került a hangsúly.

Ez a tendencia a két nyelvben is megtalálható: a francia gyerekek a papa szó második szótagjára helyezik a hangsúlyt, ha apjukat hívják, míg a németek az elsőre. A német babáknál is előfordul a dallamív végének a hangsúlyozása, de gyakrabban „nyomják meg” a sírás elejét.

Régóta ismert, hogy a gyerekek már az anyaméhben felismerik szüleik hangját. Wermkéék azt kívánták bizonyítani, hogy a nyelv elsajátítása a többi főemlőssel ellentétben már a sírás dallamánál megkezdődik. A csecsemők képesek módosítani sírásuk ívén, sőt különböző ritmusokat váltogatnak, miközben az anyaméhben tanultakat alkalmazzák.