Koszorúér-betegségben az erek belső felszínén kifejlődő zsírpárnák fokozatosan híznak. Ha a zsírpárna teteje átszakad, a zsíros anyag az érbe zúdul és igen gyorsan megalvasztja a vért. A véralvadék elzárja a vérkeringés útját, az ér által táplált szívizomsejtek nem kapnak oxigént és táplálékot, emiatt gyorsan elhalnak: ez a szívinfarktus.

Sokat segíthetnek azon a betegen, aki a szívizomelhalást jelző mellkasi fájdalom kezdete után hamar megfelelő szakintézetbe kerül. Itt szívkatéteres vizsgálattal megállapítják, melyik koszorúér szűkült be, illetve záródott el, majd azt ismét megnyitják, kitágítják, és a szűkült érszakaszt nyitva tartó fémhálót, stentet ültetnek be. Mindezek ellenére a szívizom oxigéntől átmenetileg elzárt területében sok sejt károsodhat és ez rontja a későbbi gyógyulás esélyeit.

Amerikai kutatók Gregg W. Stone vezetésével évek óta foglalkoznak olyan módszerekkel, melyek alkalmasak a szívizomzat károsodásának csökkentésére. Új eljárásuk alkalmazásakor a szívizomzat arra a területére fecskendeztek be oxigénnel túltelített vért, ahol a korábbi, időleges oxigénhiány következtében valószínű volt a szívizom károsodása.

A munkacsoport 222 szívinfarktus miatt így kezelt beteg eredményeiről számolt be. Az oxigénnel túltelített vér befecskendezése után az elpusztult szívizomsejtek száma, az ún. „infarktus zóna” lényegesebb kisebb volt, mint azokban az esetekben, ahol ilyen eljárást nem használtak. A szívinfarktus után egy hónapon belül a szövődmények előfordulása is értékelhetően kevesebb lett.