Alan Kristal és munkatársai négy éve figyeltek fel arra, hogy azok, akik régóta jógáznak, ritkábban híztak el, mint azok, akik ilyen fajta gyakorlatokat sohasem végeztek. A megfigyelést kezdetben azzal magyarázták, hogy a jógázók sokkal tudatosabbak testük működésével – például az éhség vagy a jóllakottság észlelésével – kapcsolatban, mint azok, akik csak a gyakorlatok fizikai végrehajtását végzik. Most ezt a feltételezést kívánták tovább vizsgálni.

Elkészítettek egy étkezési kérdőívet, amely igyekezett választ kapni arra, hogy az emberek már az étkezés előtt végiggondolják-e, hogy milyen lesz az ennivaló, amelyet kapnak vagy kértek. Foglalkoznak-e evés közben mással is, vagy csak azzal, ami a tányérjukon van? Befejezik-e az étkezést, amikor már úgy érzik, hogy jóllaktak? Mennyire befolyásolják őket a vendéglátó-ipari reklámok? Előfordul-e, hogy rosszkedvüket, bánatukat étkezéssel, nassolással próbálják ellensúlyozni?

A kérdőívet elküldték a Seattle-ben működő jógastúdióknak, fitneszszalonoknak és fogyókúrás programok szervezőinek, amit végül több mint 300, átlagosan 41 éves jógázó, testgyakorló vagy súlytöbblettel küszködő ember töltött ki. A kérdőív alapján a kutatók értékelték az étkezés terén mutatott tudatosságot.

Az adatok alapján jógázók átlagos testsúlya bizonyult a legkedvezőbbnek, de az is kiderült, hogy ennek hátterében nem több mozgás vagy más, súlycsökkentő tevékenység áll: a jóga hívei szinte valamennyien a tudatos étkezők közé tartoztak, mindig befejezték az evést, amint úgy érezték, hogy jóllaktak.

A legnagyobb súlytöbbletet azok viselték, akik gondolkodás nélkül ettek-ittak, ami általában sok kalória rendszeres bevitelét jelentette. A szorongás vagy a depresszió okozta túlevés is gyakori gond.