Ha beszédbe elegyedünk ismerőseinkkel, az idő négyötödében más személyeket vesézünk ki – állapította meg Nicholas Emler, a Surrey-i Egyetem professzorának vizsgálata során, melyben 300 önkéntes vett részt.

A pszichológus szerint a pletykálkodásnak igen fontos szerepe volt az emberré válásban: ez tette lehetővé, hogy sokkal összetettebb társadalmat alkossunk, mint a főemlősök.

„A páviánok és a csimpánzok is meglehetősen összetett csoportokat alkotnak, mivel az egyedek sokat tudnak egymásról. Mivel azonban nem képesek a beszédre, ismereteik csupán direkt megfigyeléseken alapulnak. Ezért csoportjaik létszáma legfeljebb ötven főre korlátozódik. Ami megkülönböztet minket a főemlősöktől, az a beszéd. A beszélgetés, a pletykálkodás során sokat tudhatunk meg olyan személyekről, akikkel sohasem találkoztunk. Személyesen csupán meghatározott létszámú csoportot vagyunk képesek megfigyelni. A pletyka révén azonban akár százezer személyről is szerezhetünk információt, anélkül, hogy személyesen megismernénk őket. A pletyka tehát alapvető fontosságú az emberi társadalom szempontjából” – mutatott rá Emler.

Mint kifejtette, már az őskorban is kulcsfontosságú lehetett a pletykálkodás a túlélés szempontjából, hiszen az ilyen információcsere révén könnyebben kiszűrték a tolvajokat, vagy képesek voltak kiválasztani a legmegfelelőbb személyt a törzsfőnöki tisztségre.

A professzor meglátása szerint, noha a társadalmi sztereotípiák szerint a nők számítanak pletykafészkeknek, a férfiak kétszer annyit foglalkoznak mások kivesézésével, mint a szebbik nem képviselői. A kutatás során az is kiderült, hogy a pletykálkodásnak csupán 5 százaléka rosszindulatú.