A Potamopyrgus antipodarum nevű csigafaj egyik változata ivaros (szexuális) úton szaporodik, és utódai közt mindkét nem képviselői megtalálhatóak. "A másik változat csak nőstény klónokat képez, amelyek genetikailag azonosak az anyaállattal" – magyarázta a The American Naturalist című szaklapban megjelent cikk szerzője, Jukka Jokela.

Az 1994-ben kezdődött kutatás során a két csigaváltozat élősködő-fertőzöttségét hasonlították össze. Eleinte az ivartalanul (aszexuálisan) szaporodó csigák többen voltak, azonban egy különös élősködő gyorsan megtizedelte őket, egyes klóntípusok teljesen el is tűntek. A "normális" csigapopuláció azonban a vizsgálat tíz éve alatt stabil maradt, számuk nem változott.

Az eredmény megfelel a harminc éves Vörös királynő-hipotézisnek, amely szerint a vadász és a zsákmány – miként az élősködő és a gazdája – folyamatos evolúciós versenyfutásban vesz részt. Egyre jobb génállományú utódok létrehozásán kell fáradozniuk, hogy lépést tartsanak a másik féllel. Az ivaros szaporodásnál történő örökítőanyag-csere megnöveli az illető faj túlélési esélyeit.

Jokela hangsúlyozta, hogy a szexuális úton történő szaporodás, amely az anya és az apa génjeinek kicserélődésén nyugszik, döntő evolúciós előnnyel szolgál egy élősködőkkel hemzsegő környezetben. "Az ivartalan szaporodásnál bonyolultabb és lassabb ivaros szaporodás egyik előnye a nagyobb genetikai változatosság, amely a biológiai sokféleség egyik alapja – fejtette ki a biológus. – Az élősködők gondoskodnak arról, hogy az aszexuálisan szaporodó csigák ne szaporodjanak el a végtelenségig. Mivel utódjaik genetikailag azonosak, ugyanúgy fogékonyak az élősködőkre, mint a szülő".