A hirtelen szívhalál mindenütt a halál leggyakoribb oka, de a rá irányuló figyelem felkeltésében még nagyobb szerepet játszik, hogy sok közismert élsportoló, híres popsztár is így végezte életét: elég, ha Michael Jackson tragédiájára gondolunk. Elméletileg a kórházakban bekövetkező ilyen események megoldásának feltételei sokkal jobbak, mint ha valaki az utcán esik össze, kutatási adatok szerint a valóság azonban nem ez.

William Ehlenbach és munkacsoportja összesítette azokat az adatokat, amelyek az 1992 és 2005 közötti időszakban a kórházakban bekövetkezett, 65 évesnél idősebb amerikai állampolgárokat sújtó hirtelen szívhalállal kapcsolatosak.

A vizsgált 13 évben közel 434 ezer idős beteget kellett újraéleszteni; minden ezer kórházi felvételből három esetben fordult elő hirtelen szívhalál. Az újraélesztetteknek 18,3 százalékát sikerült a kezelés után élve hazabocsátani.

A kórházak vezetőit főleg az döbbentette meg, hogy az életmentést szolgáló beavatkozás eredményei az utóbbi években inkább romlottak, mintsem javultak. Feltételezésük szerint ennek hátterében az állhat, hogy a jelenleg kórházban ápoltak idősebbek és betegebbek, mint a múlt század vége felé.

Az afroamerikaiak nem csak gyakrabban szorultak újraélesztésre, hanem túlélési esélyeik is 26 százalékkal rosszabbnak bizonyultak, mint a fehéreké. A kutatók itt is arra gondoltak, hogy ezeknek a fekete bőrű idős embereknek jóval több súlyos, kísérő betegségük volt, mint a kórházba fölvett  fehér bőrűeknek.

A kórházon kívüli újraélesztések eredményessége ugyanakkor jelentősen javult az utóbbi években bevezetett korszerű újraélesztési technikának köszönhetően. A kutatók szerint jó lenne, ha ezeket a tapasztalatokat a gyógyító intézetek személyzete is átvenné.