Az ivartalan szaporodás során klónok jönnek létre, vagyis az időnként fellépő mutációktól eltekintve minden élőlénynek ugyanaz a DNS-e. Ha egy élősködő megtanulja kihasználni az élőlény gyenge pontjait, a faj kihalhat. Azonban az ivaros szaporodáskor a DNS különböző kombinációi jönnek létre, vagyis eltérő egyedek, így egy esetleges élősködő támadását egyesek túlélhetik és a faj fennmarad.

A tudósok tíz éven keresztül tanulmányozták a Potamopyrgus antipodarum nevű új-zélandi édesvízi csigafajt, amelynek van ivarosan és ivartalanul szaporodó változata is. Az ivartalanul szaporodó változatok idővel esendővé váltak az élősködőkkel szemben és számuk jelentősen csökkent, egyes fajták el is tűntek, míg az ivarosan szaporodók száma hosszútávon nem változott. Ez a kutatók szerint igazolta az élősködő-hipotézist.

„A nőstényekből álló klónvonalak felemelkedése és bukása meglepően gyors volt és egybevágott a szex élősködő-hipotézisével – mondta el Jukka Jokela, a Svájci Szövetségi Hidrológiai és Technológiai Intézet kutatója. Az eredmények azt sugallják, hogy az ivaros szaporodás evolúciós előnyt jelent az élősködőkben gazdag környezetekben.”