Evolúciós szempontból a hímek nem járnak jól azzal, ha energiájukat idegen utódokba fektetik, az egyén célja ugyanis az, hogy lehetőleg sok génjét juttassa a következő generációba, és ezalól az ember sem kivétel – írja Alexandra Alvergne, a Montpellier-i Egyetem kutatója az Animal Behaviour című szaklapban. Átlagosan a férfiak 3,3 százaléka neveli más gyerekét. Az arányban óriási eltérések lehetnek: társadalomtól függően 0,8 és harminc százalék között van a szórás.

Szaglásos hasonlóságvizsgálat

Alvergne-nek sikerült kimutatnia, hogy az apák előnyben részesítik gyermekeiket, ha azok hasonlítanak rájuk, ez esetben ugyanis viszonylag biztosak lehetnek abban, hogy a sajátjaik.

Vizsgálatában a szenegáli Sine-Saloum Delta harminc olyan családja vett részt, ahol legalább két, 2-7 éves gyermek volt. Ez a vidék azért volt különösen alkalmas erre a vizsgálatra, mert itt gyakori a többnejűség. Az ilyen társadalmakban igen magas a házasságon kívül fogant gyermekek száma, mivel a házas asszonyok gyakran hálnak ifjú agglegényekkel.

A kutatók lefényképezték a gyerekeket és apjukat, majd ezeket a képeket megmutatták száz, más falvakban élő kívülállónak, akiknek három férfi képe közül kellett kitalálniuk, hogy melyik a fényképen mutatott gyermek apja – tudósít a Süddeutsche Zeitung.

Következő lépésként Alvergne és munkatársai az apák és gyermekeik már hordott pólóit gyűjtötték be, és háromszáz, más faluból származó emberrel szagoltatták meg. A szag alapján kellett meghatározniuk, hogy melyik apapóló melyik gyerekpólóhoz tartozik.

Végül a kutatók egyenként beszélgettek a szülőkkel. Többek közt azt kérdezték tőlük, hogy az apa ad-e az anyának a gyerekek számára pénzt, vagy például mennyi időt tölt csemetéivel. A válaszokból kiszámolták az ún. 'paternális befektetési indexet”, amelynek segítségével felmérték az apa gyerekbe fektetett energiáját. Mindezen kívül még a gyerekek testtömegindexét is kiszámolták a kutatók, hogy felmérjék tápláltságukat.

A külső a családban is számít

Az eredmény egyértelmű volt: az apák jóval többet törődtek azokkal a fiúkkal és lányokkal, akiknek kinézete és szaga is hasonlított az övékéhez, mint azokkal, akiké nem. Az apák a rájuk hajazó gyerekeket gyakrabban küldték iskolába, és orvoshoz is többször vitték, mint azokat, akiknek az apasága nem volt olyan egyértelmű. Ezen kívül az összetéveszthetetlen utódok nagyobbak és jobban tápláltak is voltak, mint testvéreik.