Ételeink legnagyobb része tartalmaz szénhidrátokat, melyek azonban jelentősen különböznek egymástól, attól függően, milyen mértékben és sebességgel növelik a szervezet vércukorszintjét. A lassabban fölszívódó, szervezetünkbe fokozatosan bejutó szénhidrátok csak lassan és mérsékelten növelik a vércukorértéket. Ennek a folyamatnak a sebességét a szaknyelv glikémiás indexnek nevezi: ez nullától a százas csúcsértékig terjed. Minél egészségesebb egy szénhidrát, annál kisebb az index értéke.
Michael Shechter és munkacsoportja, a Tel-avivi Egyetem kutatói 56, egészséges, de túlsúlyos vagy elhízott önkéntest vizsgáltak. A vizsgált nők és férfiak éjszaka nem ettek, majd egymást követő négy nap reggelén mindig másféle szénhidrátot kaptak reggelire: vagy alacsony glikémiás indexűt (zabpelyhet), vagy magasat (fehér kenyeret, kukoricapelyhet vagy krumplit), amely igen hamar magasra emeli a vércukorszintet.
A kutatók reggeli előtt, majd azután is rendszeresen mérték a vércukorszintet és a felső végtag ereinek tágulékonyságát, ami érzékeny mutatója az ütőerek állapotának, rugalmasságának.
Néhány órán belül az alacsony glikémiás indexű reggeli után a vércukor lényegesen nem változott, de a gyors fölszívódású, magas glikémiás indexű reggelit követően 30-90 percig a vércukorszint magasra emelkedett. Ez nem kóros jelenség, azonban meglepetésként érte a kutatókat, hogy a reggeli után két órával a felkar ereinek tágulékonysága mérséklődik.
A munkacsoport az eredményt úgy értékelte, hogy a reggeli összeállítása is akkor jobb, ha alacsony glikémiás indexű ételekből áll, mert az ellenkező hatás hosszú időn keresztül jelentősen növelheti a koszorúér-betegség kockázatát.