A tízéves Molly Harrad iskolában szigorúan ellenőrzött, speciálisan összeállított ételeket eszik, melyeket külön hűtőben tárolnak, és külön készítenek el, hogy ne érintkezhessen más, potenciálisan veszélyes étellel. Csak pamutruhát és külön a számára készített cipőt hordhat, kezén állandóan különleges pamutkesztyűt visel, bőre védelmére speciális oldatban fürdik, és különböző pirulákat szed extrém allergiájának visszaszorítására.

Az orvosok nem tudják, mi okozza súlyos állapotát, csak annyit mondtak a szüleinek, ha a gyermek száz évvel ezelőtt született volna, már biztosan nem élne.

Allergiás reakciót vált ki nála a tészta, a kenyér, a zab, a tej, a tojás, a paradicsom, a szója, a csokoládé és a dió. Érzékeny minden korszerű háztartási tisztítószerre, a szappanokra, samponokra, izzadásgátlókra, a műanyag és gumi felületekre, a háztartási gépekre, a porra, de még a mágnes is veszélyes rá nézve, és ha mezítláb lép a szőnyegre, talpán fájdalmas hólyagok jelennek meg. Allergiás a fűre, a virágporokra és sok játékra, de az olyan mindennapi dolgokat is kerülnie kell, mint az aprópénz, a ceruzák, tollak vagy a számítógép billentyűzete.

Molly édesapja a The Sun című brit bulvárlapnak elmondta, hogy az ország legjobb orvosaihoz vitték a kislányt, de senki nem tudja, hogyan lehetne segíteni Mollyn.

A kislány baját először csecsemőkorában észlelték, amikor át akartak térni a tejes étrendre, de a gyermek hányt tőle. Tejallergiát diagnosztizáltak, aztán kiütések és hólyagok jelentek meg a bőrén. Azóta kórházból kórházra járnak, és az orvosok a gyermek legyengült állapotát próbálják kezelni.