Házaspárokat vizsgálva bizonyítékot találtak arra, hogy abban a DNS-szakaszban, amely az immunrendszert irányítja, nagyobb a genetikai eltérés közöttük, mint a véletlenszerűen kiválasztott pároknál. „Vélhetően ez valamiféle evolúciós stratégia részeként alakult ki így, hogy az egészséges szaporodást biztosítsa a természet. A genetikai változatosság ugyanis előnyt jelent az utódok szempontjából” – közölte Maria da Graca Bicalho, a brazil Paranai Egyetem kutatója.

A kutatók szerint nem egyértelmű, hogy milyen testi jelzések vonzanak bennünket a tőlünk genetikailag különböző partnerhez, de vélhetően a test illatanyagai vagy éppen az arc szerkezete játszhat szerepet.

Az ember esetében ezek még csak találgatások, állatkísérletekben azonban már igazolták, hogy a fő szövetazonosító, azaz a hisztokompatibilitási komplex különbözősége növeli az állatok „egymásra találását”. A szöveti összeférhetőséget azonosító molekula fontos az egészséges utódok szempontjából. A kutatás során vizsgált házaspárok fő szövetazonosítójában jellemzően nagyobb különbözőségeket fedeztek fel, mint a véletlenszerűen kiválasztott férfiak és nők esetében.

Az eltérő szöveti összeférhetőségű szülők utódai nagyobb eséllyel kerülik el a fertőzéseket, mert immunrendszerük működését szabályozó génjeik változatosabbak. A párválasztásban az egészséges utód nemzésére alkalmas partner iránti vonzalom öntudatlanul jelenik meg – mondta Bicalho.