„Éneklés közben másképp lélegzik az ember, tüdejének nagyobb részét használja, így a vérbe több oxigén jut, és éberebbek leszünk. Emellett az éneklés a szívet és az érrendszert is edzi, és olyan hormonokat szabadít fel, amelyek akkor keletkeznek, ha egy feladatra koncentrálunk, és ugyanakkor élvezzük is” – magyarázta Graham Welch, a londoni egyetem professzora, aki kimerítően foglalkozott az énekléssel és egészségre gyakorolt hatásaival.

Danny Williams, a Brit Oszteopátia Egyesület tagja gyakran javasolja izomproblémákkal küszködő betegeinek, hogy lépjenek be egy kórusba. „Azok, akiknek ezt ajánlom, stresszes életet élnek vagy ülő munkát végeznek, és nem használják kellően rekeszizmaikat. Ugyanaz a problémájuk: csupán a tüdejük felső részét használják, így nagyobb a veszélye a hiperventiláció, gyors, felszínes légzés kialakulásának. Esetükben az éneklés segít abban, hogy jobban használják rekeszizmaikat, ami oldja a bennük uralkodó feszültséget” – idézte Williamst a The Daily Telegraph brit napilap online kiadása, ami szerint a kórusban éneklés a valahová tartozás érzésével is megajándékozza az oda belépőt.

A lap számos példát is felsorakoztat az éneklés jótékony hatásainak alátámasztására. A 38 éves Louise Palmer válása után idegösszeomlást kapott, öngyilkossági gondolatok forogtak a fejében. Ezután csatlakozott a helyi rockkórushoz, ahol nem követelmény a kottaolvasás, és nincs felvételi meghallgatás sem. Már az első próba után jobban aludt és frissebben ébredt. Depressziója elmúlt, és felfedezte, hogy a dal erejével uralni tudja a rátörni akaró rosszkedvet.

A 44 éves Juliette Leachnél tizennyolc évesen Bechterew-kórt diagnosztizáltak, amely a gerincoszlop elmeszesedését jelenti. Ezt követően ő is csatlakozott egy kórushoz. Ma úgy véli, hogy az éneklés felér egy terápiával. „Megtanítottak a hatékony éneklésre, a száj, a gége, az arcizmok használatára, a helyes tartásra és légzéstechnikára. A dal végére úgy érzem, hogy a végsőkig megdolgoztattam a mellkasomat, mindannyian úgy kifulladunk, akárcsak egy aerobik edzésen” – mesélte. Juliette ma hangképzést tanít, és saját kórusa van a helyi iskolában.

A huszonöt éves Emily Thackerynél születésekor cisztás fibrózist állapítottak meg, amelynek következtében tüdejében szövetkárosodás lépett fel. Emily az évek során énekléssel segítette légzését, és derűlátását is sikerült megőriznie. Meggyőződése, hogy betegsége rosszabbodásakor a bordaközi izmok és a rekeszizom éneklés útján elsajátított használatával tudta fenntartani légzését. 2007 januárjában tüdőátültetésben részesült, és az azt követő tíz héten át lélegeztetőgépen volt – de még akkor se hagyta abba az éneklést. „Amikor csak oxigénhez jutottam, énekeltem. Nagyon sokat számított nekem, hogy képes voltam erre” – mondta.