A németországi Augsburg városában évek óta nyilvántartásba veszik a heveny szívinfarktus miatt kórházba szállított betegek adatait, melyek feldolgozása folyamatosan zajlik. Korábban már közölték, hogy az infarktus bekövetkezésének esélye ötszörte nagyobb, ha valaki nagy fizikai erőkifejtést végez, például télen a havat lapátolja, vagy megfelelő tréning nélkül sportol. Akkor észlelték, hogy a betegek közül csaknem minden tizedik a mellkasi fájdalom előtt valamilyen formában közlekedett.

Annette Peters és munkatársai most azokat az eredményeket ismertették, melyek a szívinfarktust megelőző időszak közlekedési eseményeit foglalták össze. Kiderült, hogy az infarktusra jellemző mellkasi fájdalom kezdete előtti órában a vizsgált személyek közül sokan a városon belül közlekedtek.

Ha a koszorúérbeteg ember valamilyen módon részt vesz a városi közlekedésben, a megérkezés után órában háromszor nagyobb a kockázata a szívrohamnak, mint akkor, ha otthon, vagy munkahelyén lenne. A megérkezés után az infarktuskockázat még hat órán át fokozott marad.

A kockázat szempontjából nincs különbség a különféle közlekedési módok között, tehát autót vezetve, villamossal vagy biciklivel közlekedve ugyanúgy nő a szívroham veszélyes. Kiemelten veszélyeztetettnek számítanak e szempontból a nők, az idősebb férfiak és a munkanélküliek.

A kutatók szerint a gépjárművek kipufogógázai szerepet játszhatnak a városi közlekedés itt földerített kockázatában és ehhez hozzájárulhat a közlekedés idegesítő hatása is.