A szakember kifejtette, hogy míg egy átlagos embernél egy seb gyógyulása hét-tíz nap alatt lezajlik, egyes betegeknél ez a folyamat akár évtizedekig is eltarthat. A páciensek gyógyulása szempontjából a legfontosabb az „oki terápia”, vagyis először azt az alapbetegséget kell kezelni, amely a sebgyógyulást akadályozza. Ilyen lehet például visszértágulat is: ebben az esetben, ha megszüntetik a vénás pangást, gyógyíthatóvá válik a seb.

A sebgyógyulás alapvetően három fő szakaszból áll: ezek a seb feltisztítása, a sarjadás, majd a hámosodás. A lárvaterápiával a seb feltisztítását lehet meggyorsítani. Hagyományosan ezt a folyamatot csipesszel és szikével segítheti az orvos, ám ez gyakran fájdalmas, valamint nehéz az élő és az elhalt szövetek elkülönítése is. A másik lehetőség a kémiai módszerek alkalmazása, ezek azonban drágák, s a mechanikai eljáráshoz hasonlóan nem szelektívek.

A maggot-terápiának is hívott eljárás során az apró élőlényeket egy speciális szövetzsákban helyezik a sebre, így azok közvetlenül nem érintkeznek a beteggel. A lárvák által kibocsátott enzimkoktél feloldja az elhalt szöveteket, az így megemésztett folyékony táplálékot pedig a lárvák elfogyasztják.

A lárvák termelte anyagok elpusztítják a seb felületén a kórokozókat, ráadásul, az élőlények mozgása jótékonyan hat a sebgyógyulás következő fázisára, a sarjadásra is – mondta el a módszer előnyeiről Szabad Gábor.

Az eljárást egy nemzetközi vizsgálatsorozat keretében a szegedi klinikán is eredményesen alkalmazták: a tapasztalatok szerint a hagyományos módszereknél lényegesen gyorsabban tisztíthatók meg így a sebek – tudatta a kutató.

Az Egyesült Államokban az eljárást egészségügyi eszközként engedélyezték, és használják is. Az Európai Unióban azonban gyógyszerként kell törzskönyvezni. Magyarországon ez a folyamat már elindult, így várhatóan egy-másfél év múlva lehet a légylárvákat gyógyításra használni.