Anette Peters, a müncheni Helmholtz Központ Járványtani Intézetének vezető kutatója munkatársaival olyan betegeket vontak be vizsgálatukba a dél-német Augsburgban, akik 1999 és 2003 között szívrohamot szenvedtek el. A résztvevők negyede nő volt, átlagéletkoruk pedig 60 év. A kutatók valamennyiüket arra kérték, idézzék fel a szívrohamot megelőző négy nap eseményeit, hogy megtalálják az esetleges kiváltó tényezőket.

Az eredmények szerint a szívrohamok 8 százalékáért tehető felelőssé a mindennapos, munkába járó forgalomban való részvétel, akár autóvezetőként, akár a tömegközlekedés résztvevőjeként, akár kerékpárosként. A közlekedést követő egy órán belül 3,2-szer magasabb a szívroham kockázata és még 6 óra elteltével is kissé emelkedett a kockázat mértéke.

„A nagyon alacsony kockázatú csoportban ez nem számít sokat – jegyezte meg Peters. Azonban ha valakinél enélkül is fennáll a kockázat, bizonyos életmódbeli tényezők, például a dohányzás vagy az elhízás, vagy örökletes tulajdonságok miatt, akkor a közlekedés egy további stresszforrás lehet, amely szívrohamot okozhat.”

Dr. Gregg C. Fonarow, a Kalifornia Egyetem kardiológus professzora szerint a kipufogógázok és a légszennyezés az érfalak gyulladásához, koleszterinlerakódáshoz és így a stresszel együtt szívrohamhoz vezet, azonban figyelmeztet, hogy az abszolút kockázat még így is nagyon kicsi, vagyis nagyon kicsi a valószínűsége, hogy az átlagember éppen a mindennapos közlekedés során kapjon szívrohamot.