Josijuki Sigetoh és munkatársai azt vizsgálták, hogy szimpatikus idegrendszeri hatások miképpen befolyásolják évekkel később az emberi szervezet működését. A szimpatikus idegrendszeri túlsúly gyors hatását mindenki tapasztalatból ismeri a stresszhelyzetekben kialakuló vészreakcióból: akár menekülünk, akár támadunk, fölgyorsul a szívműködés, megemelkedik a vérnyomás, szervezetünk fölkészül a maximális fizikai teljesítményre.

A kutatók 1979-ben 620, húsz éven felüli embert vizsgáltak meg, akiknek panaszuk, betegségük nem volt. Két évtizeddel később, amikor az önkénteseket újra megvizsgálták, meglepve tapasztalták, hogy azok, akik szíve az első alkalommal a nyugalomban történő EKG-mérés során percenként nyolcvannál gyorsabban vert, később a többieknél sokkal gyakrabban lettek cukorbetegek és kövérek. A két évtized alatt más leletek is módosultak: a vérnyomás átlagosan kissé emelkedett, a vérzsírok szintje ugyancsak, de ezek nem haladták meg a normális felső értékét.

Mercedes Carnethon amerikai szakértő, aki hasonló eredményekre jutott, kiemelte, hogy a „támadni vagy menekülni” feladathoz a szervezetnek gyors energiaforrásra van szüksége vércukor formájában. A vércukor tehát a szimpatikus idegrendszer túlműködése idején magasra emelkedik, mint cukorbetegség esetén.

Az eredményeket a magas vérnyomással foglalkozó szakfolyóirat, az American Journal of Hypertension közölte.