A visszatérő krónikus fájdalom a depressziós betegek mintegy 75%-ánál észlelhető, a kónikus fájdalommal élő betegek pedig 30-60%-ban mutatnak depressziós tüneteket is. „A két betegség kapcsolatát azért nagyon fontos megértenünk, mert a tünetek együttes jelenléte jelentősen csökkentheti a depresszióban szenvedők kezelésének hatékonyságát, és növelheti annak költségeit” – írja egy amerikai kutatócsoport.

Dr. Irina A. Strigo, a Kalifornia Egyetem kutatója és kollégái 15, átlagosan 24,5 éves, major depresszióban szenvedő beteget és 15 hasonló korú egészséges önkéntest vizsgáltak meg. A depresszióban szenvedő betegekkel a kísérletet megelőzően egy kérdőívet töltettek ki, elsősorban a fájdalomérzéssel kapcsolatos kérdésekkel. A kísérlet során az önkénteseket funkciós mágneses rezonancia vizsgálattal (fMRI) vizsgálták, miközben karjukat különböző, időnként fájdalmas hőhatásnak tették ki. A hőmérséklet változását minden esetben fényjelek jelezték, zöld a nem fájdalmas, és vörös a fájdalmas esetében.

A kontrollcsoporthoz képest a depresszióban szenvedők bizonyos agyi területei (köztük a jobb amygdala) jóval erősebb aktivitást mutattak a várható fájdalom előtt. Emellett bizonyos területek aktivitása csökkent, ami szintén növelhette a fájdalomérzetet.

A kutatók összehasonlították az amygdala aktivitását a kérdőívekben szereplő válaszokkal, és azt találták, hogy minél jobban fél valaki a fájdalomtól, és minél elesettebbnek érzi magát, annál nagyobb a jobb amygdala aktivitása a várható fájdalomérzet előtt. „Ezek a mechanizmusok részben választ adhatnak arra, hogy miért olyan gyakori a depresszió és a krónikus fájdalom együttes előfordulása” – írják a kutatók.