Az anyatej könnyen emészthető táplálék, ami a csecsemő számára nélkülözhetetlen, a testi és szellemi fejlődéshez szükséges tápanyagokat, vitaminokat, fehérjéket, zsírokat és antitesteket biztosít. Ráadásként olyan immunológiai összetevőket tartalmaz, melyeket mesterségesen nem lehet előállítani. Kutatások bizonyítják, hogy a szoptatás megvédi a csecsemőt az allergiától, az enyhébb betegségektől és enyhíti a komolyabb betegségek lefolyását.
A szoptatás előny a mamának is, hisz csökkenti a mell- és petefészekrák, valamint a csontritkulás kockázatát. Az is bizonyított, hogy a szoptató anyáknál ritkábban fordul elő a szülést követő szorongás és depresszió, mint a csecsemőjüket mesterségesen tápláló anyák esetében. Mindezek mellett a szoptatás segít leadni a terhesség alatt felrakódott plusz kilókat, szülés után pedig a méh regenerációját és eredeti méretének visszanyerését segíti elő azáltal, hogy méhösszehúzódásokat okoz.
A szoptatás technikája
A szoptatás során a baba helyes tartása, és a mellre helyezés módja egyaránt fontos az anya és a csecsemő számára, a kényelmi szemponton túl a helyes technika segít a tejelválasztásban és az emlőgyulladás megelőzésében.
A szoptatáshoz ajánlott kényelmesen elhelyezkedni ülő vagy fekvő helyzetben az ágyon, esetleg karosszékbe, fotelbe ülni. Az első napokban sokaknak az segít, ha párnán ülve, vagy lábukat felpolcolva szoptatnak. A legnépszerűbb szoptatási helyzetben az anya a babát oldalirányban fektetve az ölében tartja, de mások inkább közel függőleges helyzetben tartják mellükön a gyermeküket, egyesek pedig a csecsemőt keresztben a testükre fektetik.
Bölcsőtartás
A gyermek egész testével és arcával az anya felé fordulva annak könyökben behajlított karján (a könyökhajlatban és az alkaron) fekszik, miközben ugyanez a kéz hátul támasztja meg a kicsi combját vagy fenekét.
Kereszt irányú bölcsőtartás
A csecsemő a mellen magasan, közel vízszintes helyzetben helyezkedik el, testével és karjaival az anyával szemben. Az anya az éppen „használt” mellel ellentétes karjával megtámasztja a baba hátát és fenekét, tenyerével a vállát, ujjaival pedig a nyakát. Másik kezével a baba fejét tartja.
Hónalj alatti tartás
Ebben a helyzetben a gyermeket az anya a hóna alá, a behajlított karja és oldala közé úgy, hogy a baba lába hátulra essen. Karjával a csecsemő vállát, nyakát és tarkóját tartja.
Pozíciótól függetlenül fontos, hogy a baba testével és fejével a mellel szemben helyezkedjen el. A mellbimbót akkor kell felkínálni a babának, ha nagyra nyitotta a száját, és ügyelni kell arra, hogy minél nagyobb területet kapjon be. Az ideális tartás, melynek során a baba szája szorosan rátapad a mellre, a mellbimbó mélyen bent van a szájában, érintkezve annak hátsó falával, kevesebb fájdalmat okoz, és abban is segít, hogy a baba megfelelő mennyiségű tejhez jusson.
Milyen gyakran ajánlott a szoptatás?
Az első szoptatás igen fontos a születés után: ekkor kapja meg a baba az ún. előtejet, vagy kolosztrumot, melynek színe a halvány sárgától a sötét narancssárgáig terjedhet. A sűrű előtej csak kis mennyiségben termelődik, mivel az újszülött gyomra ekkor még igen kicsi (kb. üveggolyó-méretű, és az első evések során csak kis mennyiséget, 7-14 ml-t eszik). Később, a tejtermelés megindulása után a baba gyomra is alkalmazkodik az egyre nagyobb mennyiségű anyatejhez, így 24 óránként már kb. 500 ml-t, a harmadik hónapra pedig kb. 750 ml-t szopik.
A fentiek fényében nem meglepő, hogy az első időszakban igen gyakran kell szoptatni a babát, akár napi 8-12 alkalommal. Néhány gyermek szinte folyamatosan, órákon keresztül eszik, mialatt el-el-alszik, majd szopik újra. Egyes csecsemők az első pár napban kb. 40 percenként szopnak, míg mások átalusszák az első néhány napjukat, így külön fel kell ébreszteni őket, hogy legalább három óránként egyenek. Ahogy növekszik a gyermek, az evések gyakorisága is ritkul.
Elegendő-e az anyatej a szoptatáshoz?
Mivel a szopott tej mennyiségét nehéz meghatározni, így folyamatos testsúlymérést kell alkalmaznunk, a testsúlygyarapodásból pedig kiderül, hogy elegendő-e a tej a gyermekünk számára. Jó jelzés erre lehet még a pelenka és annak tartalma. A nedves pelenka a megfelelő folyadékbevitelt jelzi, míg a „tartalmasabb” pelenka az elegendő kalóriabevitelt.
Az első néhány napban a széklet fekete színű és kátrányszerű, később zöldesre változik, majd beáll a szoptatott babák jellegzetes mustársárgás, laza széklete. Az, hogy milyen gyakran kell pelenkát cserélni, gyermekenként eltérő lehet. Az átlagos mennyiség a negyedik nap táján legalább napi három kakis és hat pisis pelenka, később utóbbi nem változik, de a széklet mennyisége és gyakorisága nőhet.
További tanácsok szoptatás esetén
A szoptatás korai heteiben, amikor még az anya és a baba is a tanulás fázisában vannak, előfordulhat, hogy feszülést, túlzott telítettséget érezni a mellben, mely érzékennyé és fájdalmassá válhat. A mellek keménnyé, feszessé válása jellemző a kezdeti napokban is, mikor beindul a tejtermelés.
A duzzadt mellre próbáljunk hideg borogatást alkalmazni, majd szoptatás előtt 20 perccel melegre cserélni. Néhány anya kifej egy-két teáskanálnyi tejet, mielőtt szoptatni kezdene, mások hideg kelkáposztaleveleket helyeznek gyulladt melleikre, melynek jótékony hatását kutatások is bizonyítják.
A mellbimbó gyulladása és a fájdalom az egyik leggyakoribb oka a szoptatás abbahagyásának, pedig ezt sokszor a szoptatás helytelen technikája okozza, ami könnyen orvosolható probléma.