Az uniós kutatási projektben Magyarországon kívül még öt európai ország (Franciaország, Portugália, Németország, Finnország és Hollandia) kutatói végeznek átfogó felmérést annak érdekében, hogy a gyenge olvasástól a diszlexiáig terjedő zavarok elkülönítése lehetővé váljék. A munka egyik meghatározó összetevője annak felmérése, hogy az általános tantervű osztályokban harmadik és hatodik osztályos gyerekeket tanító pedagógusok és a velük együttműködő fejlesztő szakemberek hogyan értékelik a hazai pedagógiai segítő rendszerek elérhetőségét.
"Ezer iskolás gyerek vizsgálata alapján az MTA Pszichológiai Intézetének Fejlődés-pszichofiziológiai Kutatócsoportjával a valódi diszlexiások arányát 2 százalék körülinek találtuk" – közölte Csépe professzor. A diszlexiások vélt és valós arányának eltérése is alátámasztja, mennyire fontos lenne egy megfelelő, standard módszer az olvasási zavar pontos diagnosztizálására. A korszerű, standardizált vizsgálati módszerekkel nem csak az olvasást, de más megismerő funkciókat (pl. emlékezet, figyelem) is felmérhetnének a szakemberek.
A gyenge olvasás okaként a magyar pedagógusok 90 százalékban – a többi résztvevő ország oktatóinál jóval nagyobb arányban – a családi hátteret jelölték meg. Ráadásul az itthoni válaszadók 45 százaléka úgy gondolja, az iskolának semmi hatása nincs arra az állapotra, hogy a gyerekek több mint harmada gyengén olvas.
"A valódi diszlexia 75 százalékánál a nyelvi rendszer fejlődésében vannak zavarok, ezért biztonsággal nem lehet ráépíteni olyan összetett jelrendszereket, mint az írás és olvasás" – magyarázza a kutatásvezető. A valódi diszlexia a gyengén olvasók csoportján belül is speciális csoport, a gyerekek 2-5 százaléka mindenütt a világon. Megkülönböztetése fontos, mert más-más kezelést, fejlesztést igényelnek a különböző gyökerű olvasási zavarok.
A gyengén olvasók segítésében a megkérdezett magyar pedagógusok azt találták fontosnak, hogy több időt kaphatnak a feladatokra és szóban is felelhetnek írás helyett. A magyarországi eredmények abban is eltérnek a többi öt résztvevő országétól, hogy a válaszadók 60 százaléka szerint soha nem használnak technikai segítséget, vagy nem is áll rendelkezésre - idézi a felmérést Csépe Valéria.
A megkérdezett tanárok és fejlesztő pedagógusok elégedetlenek a támogató rendszer hatékonyságával, 81 százalékuk szerint elégtelenek a pénzforrások, 61 százalékuk szerint a gyakorlati eszközök. A legfontosabb azonban, hogy 76 százalékuk úgy véli, túl kevés a gyengén olvasó gyerekekre fordítható munkaideje, mert más, adminisztratív feladatokra kell fordítaniuk.
A nemzetközi kutatás összesítése 2009 elejére várható.