Peter R. C. Howe ausztrál kutató azért foglalkozott a szójaételek kutatásával, mert sokfelé elfogadott tétel, hogy napi 25 gramm szójafehérje rendszeres fogyasztása csökkenti a szívbetegség kockázatát, mert leszorítja a „rossz”, azaz az LDL-koleszterin vérszintjét.

Howe professzor és munkacsoportja 52 év átlagéletkorú, mérsékelten emelkedett koleszterinszintű egyéneket vizsgált. A résztvevők hat héten át háromféle diéta szerint étkeztek. A koszt különböző mennyiségben tartalmazott szóját és izoflavont – az utóbbi a szója egy alkotórésze, mely korábbi vizsgálatok szerint koleszterincsökkentő hatású.

Az egyik diéta 24 gramm szójafehérjét és 71 milligramm izoflavont tartalmazott, a másikban tejfehérje, valamint kevesebb szója és izoflavon volt, a harmadik étrendbe pedig csak 24 gramm tejfehérjét tettek: ez volt a kontroll. A tanulmány előtt és a hathetes diéták végén mindenkinek megmérték a vérzsírszintjét.

A napi 24 gramm, illetve 12 gramm szójafehérje értékelhetően nem csökkentette a koszorúér-betegség szempontjából veszélyes LDL-koleszterin vérszintjét. Howe professzor hangsúlyozta, hogy a vizsgált személyek „rossz”-koleszterin-értéke csak mérsékelten volt magasabb. Lehet, hogy ha ez magasabb lett volna, a szója hatása jobban érvényesül.

A szójadiéta 4%-kal csökkentette egy másik vérzsír, a trigliceridek szintjét. Ez a változás is szerény, de mégis kedvező. Alice Lichtenstein, a táplálkozástudomány professzora kiemelte, hogy a kismértékű javulás is eredmény.

„Ha egy szójaburgert vagy szójavirslit eszik valaki igazi hamburger vagy virsli helyett, az LDL-koleszterin szintje csökken, mert kevesebb telített zsírt eszik. Ha így nézzük, az állati zsírt tartalmazó ennivalók helyettesítése szójával minden bizonnyal igazi előny” – tette hozzá.