Mellrák esetén az elsődleges halálokot az áttétek jelentik, vagyis a rákos sejtek elburjánzása és a test többi részébe történő szétterjedése. Bár a korai szakaszban lévő kicsi melldaganatoknak van egy kitűnően előrejelezhető időszaka, végül több, mint 15-20%-ban alakul ki áttét és vezet halálhoz a betegség.
Egy, a Nottingham Egyetem kutatóinak közreműködésével zajlott nemzetközi felmérés során számos megközelítést foglaltak össze, hogy jobban megértsék a mellrákos sejtek viselkedését, mely a betegek szempontjából hosszú távon létfontosságú a diagnózis és a kezelés tökéletesítéséhez, valamint új terápiás célok megfogalmazásához.
A Dr. Stewart Martin és Ian Ellis professzor vezette nottinghami kutatócsoport egyik diák tagja, Rabab Mohammed olyan sajátos tényezőkre mutatott rá, melyek szabályozzák a vér- és a nyirokerek fejlődését. Ezek segítségével képesek lennének azonosítani azon tumorokat, melyek nagy valószínűséggel visszatérnek vagy továbbterjednek majd.
A kutatócsoport felismerte, hogy a betegség észlelésének legkorábbi szakaszában döntő fontosságú annak felmérése, hogy milyen mértékben támadták meg a daganatsejtek a vér- és nyirokereket. A jelenlegi klinikai módszerekkel a vaszkuláris invázió mértékét nem lehet eléggé biztosan felmérni, gyakran rossz eredményt hoznak, és nem képesek megfelelően különbséget tenni a vér- és nyirokerek között
A nottinghami kutatócsoport kimutatta, hogy a primér invazív mellrák esetén 96%-ban túlnyomórészt a nyirokerek érintettek. A jelentős eredményt nagyobb betegcsoport esetén is fontos igazolni, ezért több mint ezer, a mellrák korai szakaszában lévő nőtől vett mintát készülnek megvizsgálni.