A stockholmi Karolinska Egyetem biológiai és kémiai tudományokkal foglalkozó kutatói megállapították, hogy a genetika és a környezet felől érkező hatások alapvetően meghatározzák a szexuális viselkedést. Emellett természetesen különböző biológiai folyamatok, például hormonok hatása is alakíthatja az egyénre jellemző szexuális beállítódást.

„Kutatásaink eredménye csírájában fojtja el azokat a feltételezéseket, miszerint egyetlen gént, vagy egyetlen környezeti hatást tehetünk felelőssé a homoszexualitás kialakulásának kiváltásában. A szexuális orientáció – akár homo- akár heteroszexuális irányú – kialakulása több tényező együtthatásának az eredménye” – áll a tanulmányban.

A Karolinska Egyetem elsőként végzett populációszintű ikerkutatást, azaz vizsgálataikba bevonták Svédország összes 20 és 47 év közötti egy- és kétpetéjű ikerpárját. Az ikerkutatást gyakran alkalmazzák annak kiderítésére, hogy egyes jellegeket genetikai vagy környezeti tényezők befolyásolnak-e. Az egypetéjű ikrek genetikailag azonosak, azaz az összes génjük egyforma, míg a kétpetéjű ikrek csak felerészben egyeznek génjeiket illetően, viszont ugyanazok a környezeti hatások érhetik őket.

A vizsgált ikerpárok minden tagját megkérdezték az addigi összes azonos-, illetve különnemű kapcsolatukról. A kapott válaszok alapján a kutatók megállapították, hogy a férfiak esetén 35%-ban a genetika tehető felelőssé homoszexuális orientációjukért, és 64%-ban egyéb, egyéni környezeti faktor (ez a külön nevelt ikrek válaszaiból derült ki).

A nőknél 18%-ban meghatározóak a gének, az eltérő környezet 64%-ban, míg a családi háttér 16%-ban befolyásolja a későbbiekben kifejlődő leszbikus viselkedést.

A genetika tehát kevésbé szerepel oki tényezőként a homoszexualitásban, a környezeti hatások azonban annál inkább befolyásolják.