Több mint kétezer megkérdezett USA-beli kutató közel kilenc százaléka állította, hogy tanúja volt lehetséges tudományos rosszhiszemű magatartásnak az elmúlt három évben. A Tudományos Integritás Hivatalának (ORI) felmérése szerint mindez összesen 265 különálló esetet jelent, és az etikai vétségek közül többet megdönthetetlen bizonyíték is alátámaszt.

A Nature-ben publikált felmérés szerint az állítólagos csalásoknak csak kevesebb mint 60 százalékát jelentették az érintett intézményeknek, és még ennél is kisebb százalékuk került az ORI elé, a valóságban tehát sokkal több tudományos eredmény lehet valótlan, mint amennyiről bebizonyosodik a csalás.

Több oka is lehet annak, miért habozhatnak a kutatók jelenteni a rosszhiszemű magatartást: a látottakban való kételkedés, a megtorlástól való félelem, illetve a kollégákkal való együttérzés. A tanulmány szerint a csalásról tudomást szerző egyetemek és kutatóközpontok sem mindig folytatnak vizsgálatot, mert attól tartanak, hogy ez botrányt kavarna, esetleg elveszítenék anyagi támogatásukat.

Az egyik látványosabb, a közelmúltban történt tudományos csalási eset 2005-ben fordult elő, amikor az elismert amerikai szakfolyóirat, a Science, kénytelen volt visszavonni egy általa publikált cikket, amelyben Hwang Woo-Suk dél-koreai kutató azt állította, jelentős áttörést ért el az emberi őssejtkutatás terén. A Szöuli Nemzeti Egyetem vizsgálata azonban kiderített, hogy a kísérletek eredményeit meghamisították.