A kutatók egy kis fehérjéről számoltak be, amely képes felismerni a kifejezetten a kemoterápiára reagáló daganatokat. A fehérje, ha egy fénykibocsátó molekulához van kötve, kísérleti egerekben már két nappal a kezelés megkezdése után felhasználható a rák reagálásának láthatóvá tételéhez.

A daganatok reagálóképességének nyomon követése segíthet az egyéni terápiák kialakításában és új rákellenes szerek kifejlesztését gyorsíthatja fel – közölte Dr. Dennis Hallahan, a Rákközpont professzora és a Vanderbilt Orvostudományi Egyetem radio-onkológiai igazgatója.

Eddig a kezelés hatékonyságát csak a daganat méretének csökkenéséből tudták megállapítani olyan vizsgálatokkal, mint a CT (számítógépes tomográf) vagy az MRI (mágneses rezonancia képalkotás). Ez azonban sok időt vesz igénybe, márpedig a daganatos betegeknél fontos szerepet játszik az idő. Ha már egy-két napon belül kiderülne, hogy egy terápia nem hat, azonnal átválthatnának egy másik, hatékonyabb kezelésre.

„Ma már sok molekuláris szinten ható gyógyszer létezik, és számuk évről évre nő, így ott tartunk, hogy a beteget könnyen átállíthatjuk egyik terápiáról a másikra; de szükségünk van egy olyan eszközre, amellyel eldönthető, kell-e másik terápia az illető betegnek.” – magyarázta a kutató.

Dr. Hallahan és munkatársai kutatásuk során nem a daganatok méretére, hanem a kezelésre reagáló daganatokban végbemenő molekuláris és celluláris (sejtes) változásokra fókuszáltak. A kutatócsoportnak több milliárd fehérje közül sikerült egyetlen egyet azonosítani, amely kifejezetten a terápiára reagáló tumorokhoz kötődik. Ehhez a fehérjéhez fénykibocsátó molekulát kapcsoltak, és olyan egerekbe adták be, amelyekbe emberi tumort ültettek.

Speciális képalkotó kamerák segítségével a kutatók megállapították, hogy a kezelésre reagáló daganatok „világosabbak” voltak a nem reagáló daganatokhoz képest. A fehérje a daganatok széles körében – agy, tüdő, vastagbél, prosztata és emlőrák esetében – detektált reagálóképességet. „A leglényegesebb, hogy mindezt pár nap alatt sikerül megállapítani. Ennek segítségével minimalizálni lehet a hatástalan kezelések időtartamát a daganatos betegekben.” – közölte a kutatás vezetője.

A következő lépés a technológia átültetése emberekbe. Az egereknél alkalmazott képalkotó eljárás nem elég érzékeny ahhoz, hogy áthatoljon az emberi szöveteken, így a kutatók most az embereknél használatos PET (pozitron emissziós tomográf) képalkotó módszerre próbálják átalakítani az eljárást.