Sőt, maga O’Connor hozta nyilvánosságra a hírt, hogy a hetvenhét éves férje, John, aki Alzheimer-betegségben szenved, egy arizonai ápolási intézetben viszonyt kezdett egy nőpácienssel. „Anyut meglepte, hogy apu nyugodt és boldog volt itt, és nem panaszkodott” – nyilatkozta a tévében O’Connorék három fiának egyike. Mielőtt kialakult romantikus érdeklődése, az Alzheimer-betegségben szenvedő John O’Connor depressziós volt és az öngyilkosságot is említette, mesélte a fia.

Sandra O’Connor tavaly mondott le posztjáról a legfelsőbb bíróságon, hogy férjét ápolhassa, aki tizenhét éve szenved Alzheimer-kórban. A volt bírónő úgy döntött, leleplezi férje „hűtlenségét”, hogy ráirányíthassa a figyelmet a degeneratív idegrendszeri betegség kevésbé ismert oldalára, de nem nyilatkozott arról a nőről, aki belépett évtizedek óta hű társa életébe.

Szakértők szerint nem ritkaság alzheimeres betegeknél, akik a rövid távú memóriazavarával küzdenek és hajlamosak a pillanatnak élni, hogy új romantikus kapcsolatokba kezdjenek. „Nem tudom számokban kifejezni, milyen gyakran fordul elő ilyen helyzet, de az évek múltával egyre gyakrabb lehet, különösen, ha a nagy népesedési hullámok gyermekei elérik a kort, amikor ápolásra szorulnak” – nyilatkozta Rubin Dessel, a New York-i Hebrew Home Care memória-gondozó részlegének vezetője.

Peter Reed, az Alzheimer Társaság programigazgatója egyetértett abban, hogy a jelenség gyakoriságát nehéz megbecsülni, de elmagyarázta, hogyan következhet be. „Az Alzheimer-kór egy progresszív kórfolyamat, ami az emlékezetet érinti. Az ebben szenvedők megfeletkezhetnek a hozzájuk közel állókról és képesek csak a pillanatnak élni” – közölte. A demenciával együtt élő embereknek azonban szintén szükségük van társadalmi kötődésre, érintkezésre és tartalmas kapcsolatokra" – tette hozzá.

Az Alzheimerben szenvedők közti kapcsolat szinte gyermeki románcban megnyilvánulhat meg, ahol a pár mindössze egymás kezét fogja. A szexuális kapcsolat sem ismeretlen azonban. „Nemi kapcsolat? Az emberek valóban új kapcsolatokat alakítanak ki, melyek a legkülönbözőbb jellegűek lehetnek” – mondta el Reed. – „Bár memóriazavaruk van, nem gyerekek. Míg az, hogy egymás kezét fogják, a törődés, a bajtársiasság és a bensőségesség jele, ám könnyen válhat fizikaibb kapcsolattá” – nyilatkozta Dessel.

A családok számára fájó lehet látni, ahogy az apa vagy anya, férj vagy feleség új életet kezd valaki mással, még ha nehézséget is jelent számukra, hogy visszaemlékezzenek gyermekeikre és házastársukra.

„Ha a házasság boldog volt, ez rendkívül bántó lehet, és a család szomorúsággal és fájdalommal reagálhat” – mondta el Dessel. Hozzátette azonban, hogy az a beteg, aki új kapcsolatot kezd, valójában nem csalja meg a házastársát. „Ezek a kapcsolatok nem házasságtörésen vagy hűtlenségen alapszanak. Az Alzheimer-kórban szenvedők rengeteget veszítenek a múltjukból, és nagyon gyakran semmire sem emlékeznek az életükből, csak a napi tapasztalataikra. Az adott pillanatban élnek, az addigi életük gazdagsága nélkül.”